Csád 2. rész

8. nap

Fura volt rendes ágyban aludni, nyilván szokás szerint leköltöztem volna a földre, ha nem vagyok lusta elővenni hozzá a cuccot.

Reggeli után végre meghekkeltem a gépemen a wifit és fel tudtam tölteni az eddigieket. Közben dumáltam a horvát sráccal, akire ráhagytam a maradék nedves törlőkendőmet, szüksége lesz rá, mert páran még nyomnak 2 hetet a sivatagban, Ennedi hegyek meg a többi. Ezen én is gondolkodtam, ha már itt vagyok, de mivel a Tibeszti régió most túl veszélyes és azért harmadszor nem jönnék vissza, majd ha mind a kettőt meg lehet nézni északon egyben.

Aztán érzékeny búcsút vettünk Mate-val, mert mi meg leléptünk körbe nézni a fővárosban meg a környéken, amit lehet. N’Djamena amúgy nem a legrondább afrikai városok listáját szaporítja. Egészen vállalható, mert széles sugárutak vannak, többnyire földszintes házak. A légszennyezés elviselhető, az esztétikai kevésbé, a minden körforgalomban megjelenő, legdurvább munkásmozgalmi időket idéző random szobrokkal és műremekekkel.

Első megnézni való a nemzeti múzeum. Elena felkészített, hogy gáz, de valójában jobb mint a szokásos afrikai. Tematikusan vannak archeológiai, antropológiai stb leletek, de persze angol felírat nélkül. Külön szekció szentelve a volt elnököknek, láthatóan ez a pozíció káros az egészségre, van aki csak 2-3 évet volt hatalmon és egyik sem természetes úton halálozott el. A legutóbbit a városi legendák szerint a most hatalmon levő két fia nyírta ki.

A múzeum szenzációja egy koponya replika, Tumai a beceneve, de hivatalosan egy 7 millió éves Sahelanthropus tchadensis amit 2002-ben találtak. Ezzel eléggé közel van ahhoz amikor leakadtunk a csimpánzokról, de még a szőrösebb verzió. Abból látszik, hogy fontos, hogy saját légkondija van még a másolatnak is.

A következő egy Sao szultáni palota helyreállítva pár kilométerre a várostól, itt csak annyi a gond, hogy a helyreállítás 10 éve volt és mára semmi látható nyoma nincs a falfestéseknek. A helyiek kisebb kiabálásra kinyitják a múzeumot így kiderül, hogy nem csak a falakkal nem foglalkoztak az elmúlt évtizedben, de takarítással se. A falakon jópofa festmények, a helyi csóka szerint a múzeumból hirtelen eltűnő tárgyakat festik a falakra. Ezzel mintegy jelezve, ha akarjuk lenne még, ami eltűnhetne, mert van hely újabb festményeknek. Egyetlen probléma, hogy olyan koszosak a tárolók és porosak, hogy felismerhetetlenek a tárgyak és mégis csak látni kellene, ha el akarok valamit lopatni.

Még teszünk egy kört a faluban és a fazekasnál shoppingolunk vicces pénzekért kerámiákat.

Aztán meglepően finom ebéd egy libanoni étteremben, nem épp fogyókúrás adagokkal. Szerencsére telehassal még kevésbé szoktam vásárolni, ugyh a nagy piacot és a szuveníreset is megúszom olcsón. Amúgy egyik sem volt extra, de még mindig jobb, mint hotelben ülni.

Azért fürdeni meg egy utolsó Gala márkájú afrikai sörre visszamentünk, aztán 3 órával előbb, de ki kell magunkat tolni a reptérre, hogy megtudjuk mit tartogat most számunkra az Air Franc.

Konkrétan 2x világították át + egyszer megnézték elmelámpával a kézipoggyászunkat, kitöltöttünk pár formot, megint vettek ujjlenyomatot, aztán nagy nehezen, de felszálltunk a gépre.

 9. nap

Nem csak az Air Franc nem kedvencem, a párizsi reptér se. Irdatlan sorok, akinek nincs legalább 2 órája az tuti lekési a gépet. Az útitársaim is, de legalább el tudtunk köszönni.

Még ittam Elenával egy kávét, most meg próbálok a nomád létből visszaállni a hétköznapokra.. Nem lesz könnyű.

Természetesen a bécsi reptéren hiába várom a csomagomat. Ugyh újabb 1,5 óra sorban állás az elveszett poggyásznál. Most az a különbség, hogy az AirFranc se tudja hol van. Nem biztató. Tényleg pályázhatna az Air France a világ legszarabb légitársasága címre, nem érné őket csalódás, tuti a dobogós hely.

Fotók itt https://www.facebook.com/gyongyi.valisko/posts/5149184208429603

Csádról:

Hatalmas ország az 1,3 millió km2-el, arról hogyan lehet haladni sokat elmond, a térképen pár centire távolodtunk el a fővárostól és 2 nap kellett hogy odaérjünk. A 16 millió lakosból talán kétszázezer a wodaabe, ugyh ebből a szempontból is csak kis részt fedtünk le ennyi idő alatt. Azt viszont alaposan.

Amúgy minden szempontból azt kaptam, amire számítottam - a fesztivál hihetetlen és egyedi élmény, de cserébe rendesen komfortzónán kívül került az ember, tényleg kemény fizikailag is. Mivel az ország hatalmas és bőven van mit nézegetni – hegyek, kanyonok, sivatagok, állatos nemzeti park, sziklarajz stb – ide még vissza kell jönnöm, hogy lássam a többit is.

Francia és vagy arab tudás hasznos, mert alig beszél valaki angolul. Turizmus és ehhez infrastruktúra gyakorlatilag nincs, de a legjobb helyek amúgy is megközelíthetetlenek, ugyh itt a 4x4 és sátor a menő, fürdés nélkül.

Baromi szegény ország (GDP utolsó 10-ben van), 200 népcsoporttal, főleg muszlimok, de van 40% keresztény is. Bevétel főleg az olajból van, de állatokat is exportálnak. Komoly gond a vízhiány, nem csak a Csád tó környékén. Van korrupció is rendesen, átjárkál a Boko Haram és vannak fegyveres lázadások, puccsok szóval biztonságilag is lehetnek problémák.