Utazóblog

Mauritánia 2. rész

2022/01/04. - írta: Valis&Co.

4. nap

Kinek mi a relaxáció – nekem a 9 órás sivatagi száguldozás tökéletes :-) Reggel 8-kor indultunk és gyakorlatilag egész nap a vasérces vonat síneket követtük a homokban.~ 470 km off road.

Persze a sivatag sem egyforma – volt fűcsomós, akácia bozótos rész, aztán köves, meg ezüst homokos ami holdbéli tájnak tűnt, volt fekete köves, narancssárga sima homokos.. Közben néha tevék, elhagyott romos falvak. Jött a hosszú vonat is.. 5x. Nem mind volt 3 km hosszú, az első vhogy rövidebb, de aztán volt amelyik 2 percig ment el mellettem, mint egy óriási szürke kígyó, sárga kék fejjel.

 A narancs homok előtt az utolsó két akácia alatt piknikeztünk ebédidőben. Mivel itt közvetlen a Nyugat Szahara/Marokkó határán voltunk, megjött pár sms a marokkói térerővel, ami átlógott a síneken. Fogalmam sincs a választ megkapták-e. Aztán száguldottunk tovább.. Ibrahim elég lazán (egy kézzel) tolta 60-80 km/h, persze van ahol olyan mély a homok hogy mintha szűz hóban nyomtuk volna. Sajnos egy bukkanót benézett és rá is fékezett, így konkrétan bejött az ablakon 2 vödör homok – egyenes a hátizsákomra amiben a komputer van. Hát ettől azért nem vagyok boldog, úgy néz ki, mint amit sáros homokban paníroztak.

A mai cél a világ állítólag második legnagyobb monolitja (az Uluru, Ausztrália után).. ami egy bazi nagy, egyben darab kő a sivatagban, Ben Amera a neve. 633 m magas. A böhöm nagy kavicsból leesett kavicsokba, amik szintén nem kicsik, a 2000 elején 16 országból jött művészek faragtak ezt azt.

Itt is táborozunk – amiben van kihívás, szél (aki próbált már üvöltő szélben pisilni az tudja miről beszélek), homok, de nincs annyira hideg. Viszont játék sátrakat kaptunk aludni, van amelyik olyan pici, hogy a matrac sem fér bele. Az enyém legalább 2 személyes, de volt benne egy talicska homok. Plusz cövek nincs, kövekkel próbáltam egy helyben tartani…  

A nagy ijedtségre nekifogtunk titokban pálinkát inni.. És a Levendula&Kert mákos bejglijével vigasztalódtunk, ami még mindig finom volt és bár voltak kételkedő arcok végül minden nemzetségnek (angol, amerikai, görög, mauritániai) ízlett. A bejgliről csináltam fotókat, csak, hogy legyen bizonyíték merre kirándult.

 A nedves törlőkendővel való homoktalanítás reménytelen, hamar feladtam. Sajnos nem az volt a baj, hogy a sátor aljában volt homok, hanem hogy a falain is és az egészet csapkodta a szél éjszaka, ugyh egy homokviharban próbáltam aludni, végül maszkban.. Jobban jártam volna, ha kimegyek két nagy kavics közé a meleg sziklára.

5. nap

Valahogy reggel lett és napfelkeltében még szebb volt a szikla, mint naplementében. Reggelizés a maradék bejglivel, táborbontás. Nem tudom van-e olyan barátom aki építkezik, de ha otthon összeszedjük majd a homokot a cuccaimból egy betonkeverőre való össze fog jönni.

Megnéztük az Aisha sziklát is, majd folytattuk a sínek mentén a sarokig. Itt meg kellett állni papírozni Choum városkában, ahol elkezdtek vegzálni a katonák hogy ne fotózzunk. Ennek különösebb oka nem volt, mert a legérdekesebb pár parkoló teve és korzózó kecske volt, de odáig fajultak hogy be kellett vinni a parancsnokhoz a fényképezőgépeken a képeket megmutatni. Volt akivel párat kitöröltetett. Nálam nem volt mit törölni. Milyen szerencse hogy én minden képet a telefonommal csináltam. A vegzáló katonákról is.

Ebéd már Atarban (Adrar régió), egy szokásos történetnél – európai (francia) nő és afrikai (mauritániai ez esetben) pasi házassága, ami nem tartott sokáig, a hölgy maradt, lánc dohányos, étterme van és kutyája. A kaja jó volt és az átlagnál kevesebb légy volt rajta.

A hotelben egész jó szoba van, csak nem tudom kikapcsolni a TV-t, amin orosz műsor megy arab felirattal.. 2 vízben lemostam a homokot és felkészültem a délutánra.

Délután megnéztük a múzeumot, szokásos afrikai kivitel, csak francia felíratok, Emine a guide továbbra is néma, így sokkal okosabb a látnivalóktól nem lettem, de volt egy jó térkép a régióról így kb. átlátom merre járunk. Ezután piacoztunk, ahol a szokásos kacatokon kívül a helyi datolya és só tömb volt érdekes. Ebben a régióban nincs más csak teve meg datolya, (meg újabban aranybánya, de az főleg a kínaiaknak lesz jó). A datolya pálmák a völgyben gyönyörűek, sajnos a szezon június-július akkor meg épeszű ember nem jön ide, pedig olyankor annyi van hogy senki nem kér érte pénzt. Tevés sókaraván már nincs, de sót még bányásznak, szürke tömbökben árulták a piacon.

Amúgy, ha valaki még mindig a 80-as 90-es években ellopott Mercedesét keresi, bátran nézelődjön Mauritánia Atar városában, lehet hogy meg lesz. Láttam jó párat taxizni, érdekesen néznek ki, de gurulnak.

Shoppingoltam is, kék színű turbánnak való hosszú kendőt. Megkértem a némát, hogy mutassa meg hogy kell a fejemre csavarni, ettől olyan jókedve lett hogy a boubou is rám adta, de továbbra sem beszél. Nekem bejött, homokviharban profin védi az embert. A divatozáshoz dűne tetején naplemente is járt, meg vacsora hölgynél helyi zenés táncos produkcióval.

 6. nap

Elaludtam, pedig nem szokásom, de reggel 5.30 kor mikor ébredtem úgy érzetem túl korai, mit csinálok 8.30-ig. Úgy vissza aludtam hogy 8.10 kor ébredtem. 20 perc persze elég volt hogy összerakjam a motyót és lezuhanyozzak (itt ha az ember talál vizet zuhanyozik, ki tudja mikor fog legközelebb) de a reggeli nevető tehenet már Ibrahim mellett majszoltam az anyósülésen.

 A ma országos fö(ld)úton nyomtuk, még kilométeres követési távolsággal is az előttünk menő által felvert rettenet porban. Így muszáj volt légkondit használni, sokáig kellett ügyeskednem hogy Ibrahim ne állítsa vissza gyorsfagyasztásra és megússzam tüdőgyulladás nélkül a sivatagot.

 A táj inkább köves, de drámai sziklás hegyekkel. Pár óra múlva elértük Quadane-t. A várost berberek alapították 1141-ben, fontos karaván csomópont és kereskedő hely volt, körülötte zöld datolyapálma ligetekkel a homokban. Most meg világörökség. Anno 10.000 körüli lakosság élt itt, tevével, datolyával és arannyal kereskedtek. Komoly korán iskolák is voltak, állítólag 40 marabu tanított és maradt egy csomó kézirat. 1487-ben a portugálok megpróbálták rátenni a kezüket a kereskedelemre, de nem voltak sikeresek. A 16 századra a jelentősége a tengeri kereskedelem miatt visszaszorult kevesebb tevés karaván miatt hanyatlani kezdett. A régi fallal körülvett óváros elég impresszív, bár romos, és bizonyos részein még ma is laknak.

 A helyi, meglehetősen basic vendégházban ebédeltünk 114 darab léggyel együtt, kuszkuszt és zöldséges tevét, pazar kilátással az óvárosra. A szobában az ágyon kívül nincs bútor, de van a falon gekko ugyh valahogy el leszek.

Délután még elgurultunk a Szahara Szeméhez, ezt úgy kell érteni hogy homokdűnéken fel le száguldozva fülig érő szájjal próbáltam nem bebaszni a fejem, de videózás közben kétszer sikerült. Ez a homok kihozza az állatot a sofőrökből, mindenki megy mint a meszes.  Guelb er Richat (Richat struktúra), egy 40 km átmérőjű kráterszerű dolog, ami a világűrből is jól, vagyis jobban látszik. Amúgy egy mélyen erodált, körkörös felboltozódás, ahol az eltérő erózió miatt vulkáni és mindenféle kőzetek jelentek meg. A dómszerű képződmény közepén levő kőzetek kora állítólag 2000-500 millió év, és a sorozatban lezajlott vulkános epizódok miatt lett ilyen. Az egész fura geológiai cucc persze vonzza az az összes ufológust és Atlanisz keresőt. Visszafelé lelkiismeretesen ma már másodszor vásároltunk szuveníreket, amikre nincs szükségünk, de támogatni kell a helyieket, mert a turizmus itt most zero a covid miatt.

Jutalmul a portugál erőd rom után a naplementével szemben száguldottunk a dűnéken.. hogy vacsorára megkapjuk a teve másik felét, most kuszkusz helyett homokos palacsintával. Tegnap egész könnyen ment, de ma térerő csak nyomokban, így pár óra alatt de végül sikerült Istvánnak 2 videót elküldeni.  Szerintem fontos feladat terepjárós ismerőseink hergelése távoli országokból :-)

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://maganyosbolyongo.blog.hu/api/trackback/id/tr6316802960

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása