Mauritánia 3. rész

7. nap

Pár óra homokozás után meglátogattunk egy oázist (definíció szerint - ahol van víz vagy föld alatt vagy a felszínen és termékeny pl pálmák vannak), ahol a nagyobbacska falu Tenewchert egyik házában teáztunk. Pálmalevelekből csinált kunyhóban a szőnyegen, párnán ülve a pici üvegpohárban cukros habos arab teát ittam. Jó volt nézni ahogy szertartásosan egyik pohárból a másikba, kannába ide oda töltögették, amíg olyan erős nem lett, hogy a 3. után olyan volt, mintha fél liter red bullt toltam volna be. Közben cuki kislányt fotóztam – csak ne lett volna annyi légy az arcán.

Utána tovább homokoztunk a dűnéken, itt már nem tudtak olyan gyorsan menni mert nagyon mély a homok. Most először az egyik pick up elásta magát.

Chinguetti (ssingeti) a talán a leghíresebb látnivaló Mauritániában, ezt sajnos tudják a szuvenír árusok is. Még a motort nem állította le Ibrahim már szétszedtek.

A város méltán híres, és az iszlám 7. legszentebb városa. Először 777-ben alapították berberek, aztán az almoravid birodalom része volt, a 13. században újra alapították, komoly központ volt a Szaharát átszelő karavánutak találkozásánál. Zarándokok is itt pihentek meg Mekka felé.  Van egy csomó családi könyvtár (12), az egyikben egy rozoga, idős papa mutat ősrégi gazella bőrre írt kéziratot és öreg könyveket. Főleg Korán, de más tudományos cuccok is vannak.

Az öreg aztán nagy élvezettel mesél a mauritániai lányok kövérítéséről (leblouh), mivel a kövér nő azt jelenti, hogy a családja/ férje gazdag, plusz így nem tud elszaladni a férje elől, ezért tömik a szerencsétlen fiatal lányokat mint a libát, ha túléli van esélye jól férjhez menni. Az öreg szerint ehhez elég 10-20 liter tevetej, pár kiló kuszkusz plusz zsír, vaj. Naponta. 15ezer kalória. Ha nem akkor egy nagy facsipesszel csipkedik.

Rákészültem mi lesz a könyvtárból kijőve és nem csalódtam. Még több még hangosabb szuvenír árus. Valahogy elslisszoltam a fal mellett, de egy fiatal fiú elkapott, reflexből mondtam la la. Kezd visszajönni az arab szókincsem. A srác elkezdett nevetni, még tukmálni is elfelejtett annyira tetszett neki.

A Péntek Mecset 13-14 századi, a minaret a második legöregebb, amit folyamatosan használnak. Van mihrab (nyílás a falon merre van Mekka), négy folyosós imaterem, szimbolikus dupla ajtó, csak hitetlenek nem mehetnek be. Egy háztetőről azért jól megnéztem, meg végig sétáltam az óvárost. A napi 10ezer lépés ebből nem lesz meg, tényleg picike, de csinos.

A városon kívül is megnéztünk egy minaretet, közben a sofőrök kiengedték a levegőt a gumikból, mert naplemente és erg nézés volt a program a legnagyobb közeli dűne tetejéről.

Az erg az, ahol kocsi nem megy el csak a teve. Dűnetenger, hatalmas, mozgó szélfútta dűnékkel, amik vándorolnak. Ott jönnek létre, ahol nagyon kevés a csapadék (<150 mm), nincs növényzet és a szél a legfinomabb homokot felkapja és millió év alatt felhalmozza, ott, ahonnan már nem tud tovább mozogni.

A programból sajnos csak a naplemente lett törölve, a szuvenír árusok nem, utánunk jöttek a dűnére is. Eddig szerencsére nem volt homok vihar, de ma annyira fújt a szél, hogy a napból már semmi nem látszott.

Nem lehetek nagy formában (és nem is vagyok), egy hétig tartott mire megkérték a kezem, de a 300 tevés ajánlat nem rossz (1000-1500 USD egy teve), különösen értékessé teszi hogy a némától kaptam.

8. nap

Ez volt eddig a legjobb napunk..

A szuvenírárusok előbb kelnek, mint a nap, de valahogy sikerült elmenekülni előlük, ebben a pick upok sokat segítettek. Amíg a gépek is reggeliztek a kúton, találtam pár városi parkoló tevét ugyh nem unatkoztam. Mi még megálltunk Ibrahim családjánál, egy beton házacska, mellette külön sátorban pár kecske, a lánya gyönyörű..

Itt normálisnak számító úton elgurultunk egy sziklás részhez  - Agrour Amogjar - barlang rajzokat nézni.. Pont tegnap olvastam róluk és dumáltuk h jó lenne megnézni őket, mert az előzetes tervben nem voltak benne. Van egy szuper zsiráf, néhány oroszlán, elefánt, ami 6000 év körüli meg fiatalabb 3000 éves tehenek, emberek madarak. Maga a táj is elképesztő, egy kanyon (wadi) a túloldalon eróziótól szabdalt sötét sziklás hegyvonulat.

A sziklás platón folytattuk egy kilátóig, ahol a Fort Saganne című francia filmet forgatták, és ehhez felépítettek a völgyben egy erődöt. De a romos épületen kívül a völgyben csak a kilátás érdekes, az viszont brutál. Itt hatalmas sziklák között elmásztunk a homokba még pár rajzot, meg berber törzsi helyet megnézni.

A platóról egy oázisnál ereszkedtünk le, a völgyben egy tradicionális falu Mheirith, kerek pálmalevél házakkal, meg szögletes kunyhókkal. És rendes datolyapálma ültetvényekkel. Ezekből azért jól lehet élni – 60-100 fa elég sok pénzt hoz. Élnek a fák vagy 40-50 évig és öntözni is csak az elején kell őket.

Mellette találtunk egy homokos völgyben pár ebédelő tevét, ugyh mi is megálltunk salátázni, és persze próbáltuk a púposokat becserkészni. Induláskor aztán két autó is elásta magát, a második pick up csak egy kereket, így magától kijött. A másik viszont rendesen alámerült, keréknyomás ki, aztán megtolták.

A másik oldalról is megnéztük az oázist, aztán dűnés aszfalt úton toltuk. A szél komplett dűnéket hordott az útra, és persze van, aki az agyonvágott mercivel is elindul, mert ugye aszfaltútra az is jó. Amíg el nem ássa magát. Egy ilyet szépen kitoltunk a homokból, vagy 8-10 kék boubou-ba öltözött pasi, jól néztek ki.

A közeli kisvárosban megálltunk – Oujvet - vizet venni. Mivel mindenki a mecsetben imádkozott, várnunk kellett, hogy legyen aki eladja. Én szépen elsétáltam a fő utca színes, homok fújta házait nézegetni, amikor egy öregasszony kijött egy ajtón és az anatómiaIlag előírtnál jóval kevesebb foggal mosolyogva köszönt, meg invitált, hogy menjek megnézni a boltját. A max. 2 m² boltocskában a polcokon Fanta, keksz és szappan. Meg vászonban sótömb és papírdobozban datolya. Nyilván semmilyen nyelven nem tudtam vele kommunikálni, de nagyon kedves volt. Megkóstoltam a helyi aszalt datolyát, amit adott, aztán kezembe nyomott egy maréknyit hogy egyem meg, én meg valahogy elmutogattam hogy vennék egy fél kilót. Úgyhogy szépen a földön egy mérlegen kimérte 100 pénzért. Közben az ajtóban volt már vagy 20 gyerek – erre nem járnak turisták ugyh ez volt a hónap látványossága.

Emine, a néma meg kiakadt és röhögött, hogy én szereztem datolyát, mert mint kiderült Ibrahimmal végig datolyát kerestek és egy boltban sem találtak. A többi autó elindult, mikor Ibrahim előkerült mi visszafordultunk és megmutattam a boltot, ő is bevásárolt a néninél, aki kijött integetni utánunk. Áh ezekért a kis sztorikért éri meg utazni, nagyon cuki néni volt.

Tovább mentünk a dűnés aszfalton Timinit nevű oázisig és a dűnék mellett tábor vertünk. Ebben az esetben a pickupok a szélfogók, ki is kötöttem a sátram az egyik kerekéhez. Meg hoztam pár nagy követ ugyh remélhetőleg nem fúj el a szél.

A sofőrök főznek, maguknak homokban sült kenyeret (persze hisztiztem hogy én is kérek.. szerintem kapok :-) már beépültem), a többiek kártyáznak én meg lesem naplementét és blogot írok.

9. nap

Jó hideg volt éjszaka, és járkált a sátor körül valami állat, lábnyomok alapján nagyobb macska.

Reggeli után tovább álltunk Tergit (terzsit) felé végig a Fehér Völgyön. Kezdetnek megnéztünk egy csinos falut a sziklafalak közötti oázisban, részben fehérre festett kőházak, meg a pálmalevél kerek nyári lakok és rengeteg pálmafa.

Jöttek kecsék, teve vonat az állatok mindennel is megpakolva. A homok ugyan sárga és narancssárga, és a fekete sziklás hegyoldalakra is felfújja a szél. Sok a fehér teve volt a völgyben, lehet inkább ezekről lett elnevezne.

Egy részen szokás szerint Ibrahim letért a keréknyomról, gondolom le akart vágni. Előtte levegőt kerékből kienged, aztán száguldás. Csak a dűnéken is dűne, plusz a fűcsomós homok halmok és látszott egy régóta nem autó arra nem járt. Lehet nem véletlenül. Addig kavart amíg csak felakadtunk egy ilyen fűcsomón, a bal hátsó kerék félméterre a levegőben, a jobb hátsó és bal első elásta magát.. Szegény Hilluxnak leszakadt vmi nagy műnyag a kerékdobból. Én persze videóztam az egészet kapaszkodás helyett. Kézzel kiástuk a kerekeket Cathyrine-nal megtoltuk és már mentünk is. Következő csapást a szegény pick upra egy konkrét kő lépcső mérte amin fel kellett kapaszkodni vele.

Tergit egy cuki oázis, forrással, gyönyörűen folydogál a víz egy kis patakban és homokos medence is van ha vki mártózni akar. Mi csak begyalogoltunk, langyos volt. Az egész hely nagyon nyugis és szép.

Kaptunk tevét ebédre, aztán indulás vissza a fővárosba Nouakchott-ba (noksot).

A visszaút úgy 5-6 óra volt és meglehetősen unalmas ha nem számítja az út mellett heverő magastávfeszültségű oszlopokat, pár tevecsordát és teherautót. Egy helyen az ellenőrző ponton volt egy kis kiabálás, mert újra kifizetették velünk az úthasználati díjat csak hogy tudjam ez Afrika.

A homok mellett itt komoly mennyiségű kagylóhéj van a földön. Meg Baudelaire kedvéért, az ösvényforduló kavicsos homokágyán váratlan egy iszonyú dög teve.

Vacsorára elmentünk taxival enni valamit, ami nem teve, de vissza már alig találtunk, míg megállt valaki és 5en bepréseltük magunkat.

10. nap

Hajnalban elindultunk PCR-t csináltatni. Na itt beütött az afrikai káosz rendesen. Komoly tülekedés tolakodás a kapuban, sorszámhoz a földön egy kartonon kell felírni magad. Nekünk ezt Emine megtette előző este. 1 óra várakozás után pankráció szerű bejutás, ehhez a sok éves heavy metal koncert/pogo tapasztalat határozottan előnyös volt, majd sorban állás. Valahogy csak 10-12 ember bejött a többiek elé a sorba oldalról, sorszám ide vagy oda. És ezért még fizettünk is a kapusnak, a PCR amúgy ingyenes a repüléshez.

Egy ex pat kézműves/jótékony boltba mentünk, ahol gyönyörű cuccok voltak ha nem is olcsón, de mindenki vett eztazt. A nap fénypontja a városon kívüli tevepiac volt. Minden színben és méretben százával árulták a tevéket, némelyik igazi óriás, de volt plüss baba kivitel is. Tök nyugis, kíváncsi állatok, és itt nem volt hiszti a fotózásból sőt. Utána jó hosszan tekertünk a városban így a péntek délelőtti piaci forgatag, dugó fíling megvolt. A város olyan, mint egy roncsderby, annak van előnye, aki kevésbé félti a kocsiját, és valljuk be kevés van, amit félteni kell. A mercik a 4-5 darabból összerakottan, full rozsda, minden elem más színű, de gurulnak néha 6-8 ember benne. Ha egy ilyen elüt, a vérmérgezésbe halsz bele.

A múzeum emelete egész jó, régi használati tárgyak, szép bőr cuccok, kalabas edények stb. Még betértünk egy kézművespiacra, de itt nem volt nagy a kísértés, mert minden felismerhetetlenül poros, így az se látszik mit akarnak eladni.

Ebéd a hotelben kivételesen csirke. Aztán indulás először begyűjteni a PCR eredményeket. Pár perc várakozás után.. nekem kész és negatív. Van akié nincs kész. Az egyik útitársé pozitív - szerencsére nem vele ültem egy pick upban, mi Cathryne-nel végig maszkban nyomtuk..

Mike-ék sofőrje már napok óta harákolt, hörgött, köpködött és Mike maszk nélkül ült mellette végig. Enyhe megfázós tünetei voltak már vagy 2 napja.. Nem velünk repül, kíváncsi vagyok mi lesz felengedik-e a gépre vagy karantén vagy we correct it vagy mi lesz. (Hazajönni az oltásimmal amúgy nem kellett volna PCR, de persze a reptéren 4-szer kérték, 4-szer mondtam hogy nem kell, de végül volt egy pont ahol nem engedtek volna át nélküle csak ha komolyan hisztizek)

A reptéren kb. 8x nézték meg a papírokat, két átvilágítás, de a Turkish komputerében csak úgy találtak meg hogy tudtam az ülésem számát fejből.. Jó lehet a rendszerük. Végül egy dakari megállóval szépen elszállítottak Isztambulba, majd Budapestre és csodák csodája a csomagom is megjött. Most már csak a homoktalanításnak kell nekifogni.          

Mauritániáról általában:

Valószínűleg kevesek bakancslistáján szerepel az élen, de ha valaki szereti a sivatagi off roadozást és/vagy szeretne a tevehús diétát tartani tudom ajánlani. Nincsenek nagy flash látnivalók, de Tergit, Ouadane, és Chinguetti azért elég rendben van és meglepően érdekes és szép a táj. Ha valaki szereti  roncs Mercédeszeket akkor Nouakchott és Atar kifejezetten ajánlott.

Mauritánia amúgy szigorúan iszlámköztársaság, így fergeteges koktél partikra nem lehet számítani, előnyös a francia vagy arab tudás. 1 millió km2 csak 4,5 millió ember jut, nagy része sivatag, ahol több a teve, mint az ember. Történetileg már a 3. századtól lakják a berberek, az iszlámot az arabok hozták a 8. században. Francia gyarmat volt, és ebből következik, hogy szoktak puccsok lenni.

A társadalom a fehér mórok (bidhan) kb 30% a fekete mórok (haratin) 40%, a többi szubszaharai etnikum, mint fulani, mande, wolof stb. Mai napig van rabszolgaság a kasztrendszer miatt bár hivatalosan tilos, ahogy a lányok tömése is megy még, ha kisebb arányban is. Szegény ország, ha a lakosok életszínvonalát nézzük, bár a GDP-t tolja a vasérc, arany, halászt a ha nem jár arra kínai halfeldolgozó. Az emberek kedvesek de fotózni őket nem könnyű, és az Afrikában szokásos korrupció azért elbukkan néha.