Botswana - Zimbabawe - Dél - Afrika 4. rész

9. – 10. nap

Határátkelés Zimbabwe, érkezés Victoria Falls városba. Csinos és hatalmas kemping, ahol egyszerre 4 Tök táborozik… Délután sétálni indulunk, lássuk a Zambézit.. Mivel gyönyörű idő van, napsütés ezerrel Bennel kettesben elindulunk megnézni a Viktória vízesést, (Mieke még itt marad napokig, ő ráér később is erre) jó döntés, mert másnap egész nap esik az eső. Esőerdő, a vízesés brutál és mindenütt szivárvány… vauuuu … szép nagyon. Este búcsúvacsora viharral, áramszünettel és vadkajával.. Kipróbálok mindent az antilop pástétomtól a kudu steakig, aztán még dobolunk, és nyilván meghallgatjuk a helyi jóst a jövőnkről is. Aztán még kis séta, még több eső és még több sör, így belülről is elázzunk. Hajnalban búcsút veszünk azoktól, akiknek a túra csak eddig tartott, mert vagy haza, vagy más irányba mennek. Sajnos a két legjobb fej útitársamat bukom ezzel, Mieke még 3 hónapig utazik és Ethiopiában fejezi be, Ben pedig hazamegy Sydneybe.

Mivel másnap esik az eső, mindenképp vizes program lesz. Én egész napos raftingra indulok a csapat adrenalin éhes tagjaival. 19 számozott rapid (persze van még egy csomó zúgó, ami annyira „könnyű” hogy nincs száma), 26 km, grade III- V.

Rövid biztonsági tájékoztató, leereszkedés a folyóhoz és máris egy nagy raftban találom magam a Zambézin. Megtanuljuk a vezényszavakat, előre, hátra, gyorsabban eddig ismerem. A bukj le az aljába és kapaszkodj, valamint a kezdjél imádkozni, az újdonság. Később kiderül, van amikor már csak ez a megoldás marad. Közben realizálom, hogy a vezetők itt is ugyanazokat a jelzéseket használják egymás között, amit Soca-án szokás. Az első rapid a 4. "Morning Glory" (a zimbabwei oldalról itt kezdődik a rafting) elég jó bemelegítés, rögtön grade IV., van hajó, ami rögtön borul. Mi ezt és a következőt (Stairway to Heaven grade V.) borulás nélkül abszolváljuk. Az látszik, hogy vezetői szempontból nem olyan technikás a folyó, de hatalmasak a hullámok és ha a rapid előtt nem sikerül a megfelelő pozícióba tenni a raftot, tuti a borulás (és vannak krokodilok). Ki is próbáljuk, a 7.nél, Gullivers Travels névre hallgat, grade V és a leghosszabb rapid, 750 méter. A kedves társak a hajóban, ahogy meglátják a zúgót abbahagyják az evezést :-), így persze rossz helyről indulunk és az első hullámnál borulunk, gyakorlatilag végig úszva tesszük meg a távot. Én legalább a hajóba kapaszkodva, lapát a másik kézben, de szomjas így sem vagyok a végére, nyeltem pár liter Zambézit.. Több egyszemélyes „mentő” kajak követi a nagy raftokat, ők segítenek a többieket és a lapátokat összegyűjteni. A 9. Commercial Suicide, ez grade VI, mi sétálunk, a hajók üresen mennek le, alul kihorgásszák őket.. Aztán én úszom még egyet, megint rossz irányból veszünk egy rapidot, a hajó nem borul, de engem egy hatalmas hullám szó szerint kimos a hajóból.. Király, fejemen a raft, 9 emberrel, de valahogy kimászom, az evező még meg van, berángatnak a hajóba, ennek eredmény 2 tenyérnyi kék folt.. A továbbiakat már ügyesen csináljuk, néha direkt úszunk, mert a víz melegebb, mint a levegő.. Aztán egy állítólag annyira könnyű rapidnál, hogy száma sincs, a raft végében ülőket mind kimossa egy hullám, a vezetőt is beleértve.. na ezen sokat nevetünk. A végén Hippo, a guide megkér, hogy cseréljünk helyet (a végében ülök), elkezd pakolni, én meg próbálom kormányozni a raftot..és vauuu egész jól sikerül egyenesben tartani.. Ez Hipponak is feltűnik kérdezi, hogy tanította-e ezt nekem valaki :-) Misiiiii :-) Aztán már csak a Batoka Gorge-ból kell kimászni, 250 m szintkülönbség, jó meredek, de végén kapunk sört.. Másnapi tanulságok: annak ellenére, hogy egész nap felhős volt az ég és esett az eső, sikerült megégnem, viszont a Zambézi elég tiszta lehet (a folyóról beszélek nem a sörről), mert a több liternek, amit megittam nincs semmi mellékhatása..