Grúziáról sem tudtam sokat mikor kitaláltam ide jövök – ide valósi volt Sztálin, meg Eduard Sevardnadze, aki Szovjet külügyminiszter, majd Grúz elnök volt és btw most temették el..

Az biztos elég régóta laknak itt népek, 2013 ban a híres Dmanisi barlangban talált 5. koponyából, ami 1,85 millió éves, kiderült, hogy itten már akkor laktak emberszerű lények. 546 köbcentis aggyal (ismerek a maiak között, olyat akinek ennél kisebb van :-) ).

Szóval történelmileg röviden – volt két királyság Colchis nyugaton, Kartli meg keleten az i.e. 4 században. Aztán Miriam király és Nana királynő áttért Szent Nino hatására (először a királynő, mindig a nők…) még a i.sz. 4. sz elején a kereszténységre. Aztán egyik fele bizánci a másik perzsa uralom alá került. Aztán meg az arabok jöttek. Meg rómaiak. Egységes, független királyság Bagrat III. alatt lettek 1001-ben. Aztán jöttek a törökök, de Dávid, az Építő alatt már Tbilisi volt a főváros és ükunokája Tamar királynő uralkodása alatt igazi kaukázusi nagyhatalommá vált Grúzia. De aztán jöttek a mongolok, a pestis, Timur, törökök, perzsák. Végül persze 1770-ben az oroszok. Ezek aztán maradtak is jó sokáig, csak később már szovjet formában. Igaz, közben 1918tól 3 évig voltak függetlenek is. A szovjetektől 1991-ben szabadultak, utána jött a káosz. Sevardnadze lett az elnök – és nekik is lett konfliktus meg harc - az örményekhez hasonlóan - csak nekik az oroszokkal Abházia és Dél – Osztétia elszakadása miatt.

Gazdaságilag számszerűen (GDP/fő) nem állnak sokkal jobban, mint örmények, de az infrastruktúra sokkal jobb, utak, autók stb már a határon átjőve van különbség

7. nap

Még előző este érkeztünk Tbilisibe, és én elsőre beleszerettem a városba… Persze itt is vannak rettenet lakótelepek és az óvárosban sincs minden ház felújítva, de nekem mint város sokkal hangulatosabb a maga összevisszaságában, mint Jereván. Így aztán az egyik útitársammal mi még éjszakai sétára indultunk, és fel is fedeztük egyből az óváros megfelelő részét, tele bárokkal, éttermekkel… Persze le kellett csekkolnom jó-e a grúz fehérbor. Jelentem igen finom :-)

Na ezen a túrán a templomhiány kialakulása nem fenyeget, úgy tűnik legalább napi 2-3 Grúziában is meg lesz. A különbség hogy itt szépen fel kell öltözni, és a be kell takarni kendővel a fejemet. A Grúz Apostoli Ortodox Egyház ugyanis meglehetősen fundamentalista – a vezetőnk szerint legalább is, aki amúgy egy meleg fiú, úgyhogy gondolom volt már mínuszos tapasztalata egyházi ügyekkel kapcsolatban.

Tbilisiben aztán tényleg úgy érezheti az ember, hogy overchurched – minden sarkon van egy bazilika vagy kolostor.

A Metekhi Templom az első, egy sziklára épült a folyó szélén, és gyakorlatilag ezen a helyen már az 5. sz templom állt, bár ez újabb, csak 13.századi. Aztán megnézzük a híres kénes fürdőket, amikből a föld felett csak nagy kupolák látszanak. Séta fel az erődhöz, ami dombtetőn uralja a látképet, Nariqala-nak hívják, 4 századi, de mára csak a falak maradtak belőle.. Következik a Sioni katedrális, eredetileg 6 századi, de sokszor kellett újjá építeni, amit most láttunk az már 13. szban épült. Egy csomó más érdekes épület is van karavánszeráj, zsinagóga, vicces ferde óratorony, az meg amúgy a színházhoz tartozik. Aztán még kincseket nézek a nemzeti múzeumban, elég sok arany, ezüst tárgyat nézünk, régiek, szépek

8. nap

 Reggel Mtskhetába vezet az út (nem elírás, és én sem tudom kiejteni, pedig gyakoroltam), először a legszentebb grúz templomot nézzük meg egy dombtetőn – Jvari-t.. Nem csak a kilátás döbbenetes, két folyóval és a városkával, de a templom is nagyon hangulatos, főleg hogy szertartás közben látjuk, füstölőkkel, kórussal… Ez a templom 6 századi és az első korszakát képviseli a templom építészetnek Grúziában, szimmetrikus kereszt alakú alaprajzzal. Nekem külön tetszik, hogy csupasz kőfalai vannak, alig egy két szentképpel díszítve.

Fentről is jól látható volt hogy a folyó melletti katedrális nem kicsi, de közelről tényleg hatalmas, 11 századi Svetitskhoveli-nek hívják, ez is nagyon szent és nagyon szigorúak is a papok, a hosszú nadrágomra még egy külön szoknyát kell felhúznom hogy nehogy alul öltözött legyek. Plusz kendő a fejem, kb mint egy sátoros cigány úgy néztem ki (szerencsére amúgy se lehetett fotózni )

Állítólag Krisztus palástja (egy a pár tucatból) van a templom alatt eltemetve, a történetben szerepel egy zsidó aki elhozta a nővére, Sidonia aki tőle kapta és azonnal belehalt a hitbe, Miriam király meg nem elmozdítható oszlop, ami Szent Nino egész éjszakás imádkozására magától Sidonia sírjára ugrott. Kb ezt vettem le a sztoriból.. de a katedrális szép, régi freskókkal, faragásokkal..

Aztán hosszas buszozással átmegyünk a hágón, ami elválasztja állítólag Európát Ázsiától és még mielőtt megérkezünk egy nyugat grúz városba Kutaisiba megnézünk egy sziklavárost Uplistsikhe-t. Közel 40 fokban a sziklákon ugrálni meglehetősen izzasztó mulatság, ezen a ponton több nyugger feladja, de én azért rendesen körbejárom, igaz nagyjából közben 2-3 liter víz tűnik el belőlem. A barlang várost i.e. 6 századtól lakták, és nap istennőt imádtak a templomaiban, de később a keresztény királyok is használták. Volt, hogy 20.000 több lakosa volt. Sajnos nem csak a mongolok rombolták később, jelentős részét földrengés tette tönkre.

9. nap

Beletettem a lábam a Fekete-tengerbe, sajnos mivel szar idő volt ennék sósabb nem lettem. Batumi városban voltunk, ami kedvelt üdülő és kikötő a tenger parton. A hely egyébként olajügyekben is híres volt, Nobel (az Alfréd tesója) mérnökösködött itt, finomítót meg vezetéket építettek. Ja meg tea földek is vannak. A régi házak szépek, bár sok még elég romos, és több utcányi színes korlátos lepukkant szovjet lakótelep is van, meg csomó fura új épület. Nem rossz hely, de nem lesz a kedvenc nyaraló helyem.

Még egy közeli római-bizánci erődöt nézünk meg, Gonio-Asparust. Kőfalak, tornyok, vízvezeték. A lugas meg kiwiből van (a növényből nem a madárból)

Aztán túl élve a grúz vasárnapi forgalmat (két nagyon csúnya balesetet láttunk visszafelé) meg, hogy ne maradjunk templom nélkül, ha már vasárnap van megnézzük a Bagrati Katedrális. Nagyon meglepő, hogy III. Bagrat építette, 1003-ban.

Ezután már csak fehér borra vadászunk, hogy legyen mit inni a meccs alatt :-) Már csak ébren kell tudni maradni. Gondolom a család, akinél lakunk ennek elősegítésére szerzett be egy orosz családot, órák óta üvöltő gyerekkel…

Bár idén nem ez az első utazásom, idő hiány miatt nem írtam sem Lettországról, vagy Észtországról, sem pedig Cape Verdén tett 5. utamról, pedig végre eljutottam Sao Vincentére és Sao Antao-ra. De majd egyszer talán bepótolom. Most viszont igyekszem real life írni (mert az a tanúlság ebből, hogy utólag már úgy sincs időm)

1. nap

Érkezés egész napos munka után, Varsón át az éjszakai járattal – a határon cincálás mert persze az azerbajdzsáni vízumnál nyílt ki az útlevelem, vagy A Baltás miatt kitudja… de végül beengedtek.

Úgyhogy az első nap leginkább aludtam, aztán megint aludtam. A kettő között ültem a dombtetőn a szállodai szoba teraszán ittam sört, olvastam és közben ráhangolódásként néztem alattam a Jerevánt és szemben az Ararátot.

Az Ararátot, aminek lábainál állítólag Noé bárkája kikötött az özönvíz után és ami az ország jelképe, a konyak neve, de Törökországban van… De jól látszik ha tiszta az idő, mert bazi nagy, 5000 méter feletti és még most is hó van a tetején.

És hát mi szoktuk magunkat hánytatott sorsúnak tartani történelmileg.. de azt kell mondanom az Örményeknek rendesen kijutott.

Erre fele már állítólag 8000 évvel ezelőtt is éltek, de mondjuk Jerevánt is i.e. 782-ben alapította egy urartui király (és erről van „papírjuk” :-) ). Magát az örmény királyságot i.e. 600 ban alapították, és i.e. 95-66 ig volt a csúcson.. Aztán jöttek a perzsák, az asszírok, a görögök, a rómaiak, a bizánciak, az arabok, a mongolok, a tatárok, a perzsák, a törökök, az oroszok. Ebben sorrendben.

Közben ez volt az első állam a világon ahol államvallás lett a kereszténység i.sz 301-ben. És megalakult az Örmény Apostoli Egyház, ami azóta is létezik.

I.sz. 405-ben Mesrop Mashatots kitalálta az örmény abc-t és írást, és azóta is ez megy.

A 17. században felosztották az Ottoman török birodalom és Perzsia között. Aztán az 1800-es évek vége fele a súlyos diszkriminációk miatt, némi cári orosz befolyásra próbáltak függetlenedni. 1896-ban ez vezetett az első tömegmészárláshoz.

Az első VH alatt, az Ottomán Birodalom megcsinálta az évszázad első gencídumát, 1915-1923-ig kb. 1,5-2 millió örmény halt meg. Ezt mondjuk török részről azóta sem ismerik el.

Végül sikerült függetlenné válniuk. 2 évre – 1920-tól 1922-ig.

Ekkor jöttek a szovjetek – és nekik ebből majd 70 év jutott.

Manapság sem konfliktus mentes a helyzet – lsd Nagorno-Karabakh háború Azerbajdzsánnal.

De az Ararát szép, meg finom is, a népek kedvesek, a kaja brutál finom.. már csak szét kell jól néznem.

2. nap

Megjöttek az útitársak, kevesen vannak szerencsére és bár a szokásos angol nyugger banda, megint szerencsém van mert jó fejek.. Ja a legidősebb 87!!!! éves. Bakker. Kis szerencsével még pár évet utazgathatok.

Bemelegítésnek megnézzük Echmiadzint – ez a világ első keresztény temploma i.sz. 303-ban épült!! És az Örmény Apostoli Egyház központja mai napig is. Nyílván a vasárnapi miséről nem illik lemaradni, de mivel 3 órás a szertartás simán odaérünk és látjuk ahogy a papok bevonulnak. A többség fekete furcsa hegyes csuklyás cuccban. Komoly kórus és ének kíséri a szertartást, némelyek opera énekesi minőségben szólóznak. Szerencsére lazítottak a templomi szabályokon, mióta újra lehet misére járni, mert függetlenedtek a Nagy Szovjet Testvértől, így már nem kötelező végigállni a 3 órás szertartást, bármilyen szép azért az kissé hosszú lenne…

A következő Zvarnots, egy 7. századi kör alakú templom, ami egyszer csak összedőlt, valószínűleg földrengés miatt, de ami maradt a faragott oszlopokkal az is szép. Meg van egy faragott kő, 2600 éves írással rajta.. És itt is énekelnek, igaz itt a CD eladás okán, de azért így is szép meg hangulatos.

Aztán még tekergünk Jerevánban… Őszintén szólva nem vagyok elájulva a várostól, vagy csak másra számítottam. Árpiéknak nagyon tetszett (360fokbringa.hu), a belváros tényleg rendben van, és vannak hangulatos részek, pl csomó kiülős étterem a Cascade környékén, de az én ízlésemnek túl sok a szovjet épület, szobor stb. Meg talán azért is mert egész tudatosan tervett, sugárútak, körútak, egyforma nagy főleg szürke, néha vörös kőből épült házakkal, kevés parkkal. A külváros pedig brutál mocskos, tele hatalmas nagyon csúnya lakótelepekkel, ezekhez képest még a Havanna lkt is bájos.. Valahogy a köztisztasággal vannak bajok, különösen a szanaszét heverő rozsdás Lada, Moszkvics darabokkal. A tömegközlekedés inkább arabos mint európai megoldás, de nagyon hatékony Marschutkákkal, kis tömött minibuszokkal közlekednek a népek.

 3. nap

Először megnézzük a kilátást a városra, meg a Hegyre Örmény Anyánk hatalmas és nyílván szovjet származású szobra mellől. Aztán elbuszozunk Jerevántól keletre Garni-ba. Itt teszünk egy órás sétát a szurdokban, fura bazaltoszlopos képződmények mellett, hogy alulról is megnézzük a templomot. Ha Jerevánra azt mondtam hogy koszos, hát a faluszélén ami van… egy roncstemető kitelne abból ami az árokban mellett hever.

A Garni templom egy magas domb tetején, nagyon szép állapotban megmaradt hellén templom az 1. századból. Kis ékszerdoboz az egész. És pazar a kilátás a környékre.

A roncstemetőn kívül a falu és egész Örményország jellemzője a rengeteg gyümölcsfa. Komolyan ez tényleg a barack és a dió országa. A templom bejáratnál parasztnénikék árulják az aszalt gyümölcsöt, befőttet. Nyílván a szakmai kíváncsiság miatt kell vennem dió befőttet és sárgabarackot is, hogy megkóstoljuk az ebédnél. Ebédet a faluban kapunk egy gyönyörű hangulatos, gyümölcsfás kertben, lovash (lapos kemence falon sütött vékony örmény kenyér) saláták, zöldségek és sajt. Én persze közben legelek a fákról is, meggyet meg az eperfáról az epret.

Délutánra jut a nap fénypontja a Geghard kolostor és templom a sziklák tetején. A főtemplom félig kifaragva félig a melléépítve a sziklának, aztán ebből nyílnak a régebbi (7. század), felülről egy nyíláson át a sziklába vájt templomok és kápolnák. A falak tele örmény keresztekkel (khachkar), ezek virágokkal, növényi elemekkel díszített, általában külön álló köveken vagy a templom falba faragott keresztek. Geghard falán van az egyik legszebb 1213-ban faragott. Van egy emeleti sziklába faragott templom terem is, ez az akusztikájáról híres, de sajnos itt nem énekelt nekünk senki.

Hazafele és nézelődünk még a városban, mondjuk a bolhapiacon én szokás szerint nem veszek semmit, a Köztársaság tér nagy, egyértelmű szovjet beütéssel, az Ararat gyár is ilyesmi, de belül legalább finomakat állítanak elő, van még Opera ház, meg Genocide emlékmű, örök mécsessel (és bakker vmi külföldiek vörös szegfűt hoztak .. vörös szegfűt brrrr) meg államfők fenyőfáival. Megnéztem a Putyiné és János Pál Pápáé a legmagasabb, talán a Putyinos pár centivel nagyobb, már ha ez jelent valamit.

4. nap

Magasra mentünk ma, erőd nézőbe. Egész Örményország egy magasföld, Jereván is a tengerszint felett van, 1200 méteren, de az átlag amúgy is vagy 1000 méter. Nyáron meleg van télen meg hideg. Na ezért Amberd erőd látogatást nagyon élveztem, 2400 méteren van, szép zöld domboldalak, tehenek és vad virágokkal és sokkal hűvösebb levegő.. szuper séta volt, még egy kis bocival is összebarátkoztam, akinek hosszú, fehér szempillája volt. Az erőd a 7. től a 11. századig épült, de mivel 3 oldalról meredély veszi körül és sok a víz, amit felpumpáltak, gyakorlatilag a 14. sz-ig senki se foglalta el. Az erőd elég romos, de van egy kis csinos templom is, sokkal jobb állapotban.

 A közelben van az Aragat hegy, ez az örményországi legmagasabb hegy, ennek is hófoltok vannak a tetején még (4090 m)

 Ebéd a szokásos falusi árnyékos udvar, lovash kenyér, saláta, sajt.

 Délután meg mentünk betűket nézni, hogy okosodjunk, Matenadaran könyvtárba, 17.000 ősi örmény kézirat, és vagy 100.000 más nyelveken… Persze mindet nem lehet megnézni, amiket igen azok nagyon szépek, csomó rajzos, díszített, de vannak térképek, arab nyelvű Korán, füves könyv stb… a legrégebbiek a 10 századból vannak ha jól emlékszem, de mindenképp még a Kindle előtti időszakból :-)

5. nap

Na végre lépünk Jerevánból, sokkoló az út a városból kifelé. Örményország is úgy járt, hogy a Szovjetunió felbomlásával gyakorlatilag megszűnt az ipari termelés, nyersanyag nem lévén a gyárak bezártak. És azóta is ott álnak szétrozsdásodva, betört ablakú omladozni kezdett épületekkel. Hatalmas nagy rozsda-beton kupacok. Szürreális látvány… simán forgatnék filmet bennük.

Khor Virap kolostorhoz megyünk, egy kőhajításnyira a török határtól, az Ararát lábánál van. Itt volt bebörtönözve Világosító Szent Gergely a 4. sz elején, aki aztán az Apostoli Egyház első khatolikosza lett (pátriárka, görögből).

Következő megálló egy örmény pincészet Areni, ahol kóstolgatunk helyi borokat – végig ittam az összes létező gyümölcsbort – alma, barack, meggy, gránátalma, málna, szeder stb - nyilván nem ez itt a főprofil, de vörösbor annyira nem jött be, ezeknek némelyike viszont nagyon finom volt. Itt elég régi hagyománya van a borászatnak – találtak kb 6000 éves borászatot. Ugyanott ahol kiásták a földön talált legrégebbi cipőt, frankó marhabőr, egy darabból szabott, 5500 éves (1000 év öregebb mint amit Özi hordott :-) )

Noravank Kolostor a következő, magasan vörös sziklák között, 1105-ben alapították, a faragások gyönyörűek… a táj nemkülönben. Két szerzetes lakik csak fent, de jó fejek a fociról beszélgettek velünk (brazil-német :-) ) mielőtt megáldottak minket.

Következő megálló egy karavánszeráj, mert a hegyek között gyakorlatilag a régi selyem utat követjük, ahol ezekben a megállókban tudtak a karavánok biztonságosan éjszakázni.. Annyira biztonságosra építették a hodályt hogy ablaka sincs, egy térben aludtak emberek állatok. Közben elkezdett esni, de nem baj mert pár kilométer múlva kikerülünk a felhő alól, és napsütésben tudunk sétálni a mezőn a virágok, tehenek között egy órácskát.. Királyság.

Aztán úgy 400 km megtétele után – végig hegyi kanyargós utakon – megérkezünk a Sevan tóhoz, a félszigeten megnézzük a kolostort, innen szuper kilátás van a tóra, csak közben megint esik.

6. nap

Az utolsó Örményországban… A tó mellett reggeliz, aztán megint jönnek a kanyargós utak, hogy először egy Dilijan nevű várost nézzünk meg. Ez az örmény svájcnak tartott régióban, pici hegyi városka, van néhány szebb, faragott teraszos régi ház, de nagyon lepukkant, sok szocializmusból maradt épülettel.

Aztán tovább a hegyek között, alagutak, utak borzalmas állapotban, de a csúcs egy félig még működő rézbánya, aminek egy hegytetőn füstölgő kéménye beborítja a várost, ahol a szétrozsdásodott rettenet gyár fekszik. Mondjuk szívesen megnéztem volna közelebbről is néhány fotó erejéig.

Haghpat kolostor, világörökség. Nagy kolostor, harangtorony külön, könyvtár… ezt is a 10. sz kezdték építeni, a torony 12. századi. Van egy csomó khatchkar, az egyik nagyon szép és ami szokatlan, hogy Jézust ábrázolja a kereszten. A templom is klassz, hatalmas és az oltár körül egész jól megmaradt freskókat látni a falon. Plusz külön nekünk egy csomó fecskefészek, benne fiókák, de olyan alacsonyan, hogy kézzel elérném és lehet nézni ahogy mama fecske eteti őket.

Aztán tovább a határ felé..

Örményország szép, rengeteg régi kolostorral, templommal, látnivalóval, a táj gyönyörű, de amit én sose realizáltam, hogy mennyire nagyon szegény az ország. GDP statisztikákban kb. 120. körül van (Magyarország 50-60 között.), olyan országokkal együtt mint Angola, Congo vagy Guatemala. Az infrastruktúra borzalmas állapotban van, utak hidak stb… Volt alagút, amit a 60as években építettek, de nem hogy világítást nem szereltek bele, le se aszfaltozták belül azóta. Komolyan ilyet még nem láttam, földút az alagútban, de akkora kátyúkkal hogy alig tudnak az autók átbotorkálni. Az autók közt van egy-két új, de a többség régi Lada, Zaporozsec, Moszkvics, Volga.. szétrozsdásodott távolsági buszok, gázra állítva, régi Zilek :-D az úton.. A falvakat a föld színe felett 1-2 méteren vezetett gázvezetékek rondítják el, így olcsóbb mint beásni a földbe..Nagy a szegénység, ezen az azeri konfliktus miatt lezárt azerbajdzsáni és török határ nem segít, kereskedni csak Iránon vagy Grúzián keresztül tudnak.

11. nap

Egész nap úton voltunk dél felé, hogy estére Techiman-ba érjünk, közben azért megálltunk, ha nem is minden faluban, de minden vályog-bot mecsetnél. Bár mind a három (Mawule, Banda Nkwanta, Bole) amit láttam szudáni stílusú, azért elég különbözőek voltak és mindegyiknél valahogy elintéződött, hogy be is mehessünk. :-) Jártam már jó pár muszlim országban, de működő mecsetekbe nem szokás a hitetleneket beengedni, szóval a vezetőnk valamit tudott, mert minden imám-nál elintézte, hogy megmutassa nekünk belülről is a mecsetet. Amúgy egész Ghána nagyon vallásos, délen inkább keresztények, észak fele egyre több a muszlim, aztán még északabbra még a tradicionális vallások a menők. De van itt buddhistáktól a jehova tanúján át, a hinduig, amit csak el lehet képzelni, de mindez békésségben együtt, és némileg keveredve.

Aztán piknikeztünk a Fekete-Volta partján és még megálltunk egy gari gyárnál is. A gari gyakorlatilag Ghána legfőbb tápláléka, legalább napi egyszer minden család ezt eszi. A gyerekek ezt kapják suli után, cukorral és mogyoróval, forró vízzel hígítva, ha nagyon jól megy tejjel. Először megpucolják a kasszava (manióka) gyökereket, aztán ledarálják, erjesztik nagy kádakban, kicsavarják a levél, végül forró vaslapon megsütik.. A bonyolult eljárásra a ciántartalom miatt van szükség, így lesz fogyasztásra alkalmas. Nagyon kemény fizikai munka és főleg nők csinálják, átlagos napi 10 cedi-t keresve, ami kb. 5 USD-nek felel meg. A darálást végezte csak pasi, de nem is akár milyen, és ehhez még megpróbálta a telefonszámomat is megszerezni :-) Jajj. Mondjuk átlag minden másnap megkérik a kezem, van egy magas ősz hajú idősebb férfi útitársam, szegényt mindig az apámnak hiszik és nála érdeklődnek :-)

 12. nap

 Tovább délnek, Kumasin keresztül a Bosumtwi tóhoz, ami legnagyobb természetes tó az országban (mesterséges nagyobb van, a Volta felduzzasztva, 8500 km^{, 2} tározóvá, ez Afrikában a legnagyobb). Gyakorlatilag egy nagy kráter, zöld dombok között, állítólag egy bazi nagy meteorit becsapódás okozta. Délután csónakáztam egyet tavon, gyakorlatilag fatörzsön kézzel evezve halásznak a helyiek, pancsolnak a kölykök, de amúgy semmi különös csak jól néz ki. Az édesvíziek közül a tilapia a leggyakoribb hal amit esznek, ezt most már elkezdték nagy vízen úszó telepeken tenyészteni is. Kajával Ghánában most még egész jól állnak, de a 26 milliónyi lakosság fele 25 év alatti. Így is túl sok a gyerek, ha ez a generáció is családot alapít, komoly gondok lesznek az élelmezéssel is (az iskoláról, munkáról, infrastruktúráról nem is beszélve). Bár vannak víztározók valahogy nem tudják ezeket kellően kihasználni, így északon évente csak egyszer van szezon, ami már kevés. Zöldségekből újabban importra szorulnak, a paradicsomot Burkina-Fasoból, hagymát Maliból importálnak. A konzervgyárakba nem jut alapanyag, így ezek leálltak. Gyümölcsökkel jobban állnak, a mangó kétszer terem, karácsonyi és húsvéti szezonja is van (és nekem lassan mangó mérgezésem lesz), van papaya, banán, ananász, avokádó, citrom, narancs minden mennyiségben. Állatilag elég sok malacot, tehenet láttunk, kecske rengeteg, de megesznek a szegényebbek mindent ami mozog, konkrétan patkányt sütve, meg valami nagyobb rágcsálót láttam árulni az út mellett, szeretik a denevért, de a kígyó, csiga, egér stb. mind fehérje forrás.

Elvileg itt a tó parton Szilvesztereztünk, de ez egy teljesen elhagyatott hely szóval semmi partizás, este 10kor mindenki aludt, én is.

 13. nap

Új évre viszont gyönyörű napfelkeltét kaptam a tó felett és elsétáltam még reggeli előtt a szomszédos faluba megnézni mennyire másnaposak a helyiek :-)

Tovább tartottunk délnek az Óceánhoz, de közben még megállítunk egy emlékparknál, ahol az Újvilágban felszabadított és onnan Ghánába hazatért rabszolgák vannak eltemetve. A park egy folyó parton van – ezen a helyen volt a rabszolgák utolsó fürdője mielőtt elérték a tenger parti várakat, ahol 6-8 hét után rakták a tengeri hajóra őket.

És innentől az egész nap gyakorlatilag a rabszolgasághoz kapcsolódik, mert elérjük Cape Coastot, ami a legnagyobb rabszolga kikötő volt egész Afrikában. Gyakorlatilag a rabszolga kereskedelem évszázadokig volt jelen az afrikai kontinensen, míg nagyjából 1830 és 50 között fokozatosan megszűnt. A rabszolgaság Ghánában ugyan úgy a nemzeti tudat része, mint mondjuk Kambodzsában a vörös Khmerek. Sokan jönnek az amerikai földrészről ide megkeresni az őseik rokonságát, gyökereiket.  Gyakorlatilag az egész ghánai partszakasz tele volt erődökkel és várakkal, amik először raktárként lettek kialakítva, aztán ahogy beindult a rabszolga biznisz átálltak erre. Összesen 37 erődítmény volt a kb. 500 km-es partszakaszon, az elsőt portugálok építették, aztán jöttek a hollandok, britek, svédek, dánok stb. Ezeket az erődöket aztán a rabszolgák behajózás előtti „tárolására” használták. A legrégebbi, az Elmina Castle, XV századi, világörökség, egyszerre 400 női és 600 férfi rabszolgát tartottak itt behajózás előtt. Egy keskeny résen hagyták el a várat – Door of No Return – egyenesen a tengeri hajóra pakolták őket.. Már ha addig túl éltek, mert az sem volt könnyű… Egész Nyugat Afrikából, Nigertől Burkina Fason át mindenfelől érkeztek ide, a különböző törzsből származok egymás nyelvét sem beszélték. Legtöbbjüket a törzsi háborúk hadifoglyaként adták el, annyival is kevesebb az ellenség. Ha a kormányzónak vagy valamelyik kereskedőnek megtetszett valamelyik azt megfürdették és felvezették a szobájába.. Ha terhes maradt, a lányoknál ez előfordult, akkor egy városi házba költözhetett, a gyerek a várban tanult és szolgált, így aztán mai napig sokaknak van holland vagy angol családneve és világosabb bőre..

Láttam még 2 halász kikötőt, egyik színesebb volt mint a másik, hatalmas festett fahajók, hálók, zászlók, sok nép mindenütt – rendesen meg volt az Afrika feeling, aztán volt még holland – angol gyarmatosítós temető, hal tartósító, só lepárló és helyi zenés felvonulás lépten-nyomon, még egy helyi Főnököt is láttam a baldahinos ágyban táncolni amiben körbe hurcolták, és persze megint megkérték a kezem :-).

 14. nap

Kakum nemzeti park – hááát. Azon kívül, hogy lehet sétálni az esőerdőben (Bikram jóga afrikai megfelelője, kb 40 fok és 90% feletti páratartalom), semmi különös nincs, mert állítólag élnek állatok itt, de a zajos turista állatfajon kívül látni nem lehet mást.

A Park ugyan is a Canopy Walk miatt híres, ezek függőhidak a fák között, amin végig lehet sétálni. Ez nyilván sikítozó, kiabáló helyi és fehér turistákat jelent. Sokat. Ha én állat lennék ebben a Parkban, a legtávolabbi pontra menekülnék azt biztos.

Gyakorlatilag Cape Coastot kivéve fehér turistát egész Ghánában nem láttam, ennek örültem is nagyon, de itt a parton azért van pár száz nyaraló, és ezt a hülyeséget mind látni akarja. No comment.

Délután Cape Coast Castle, nagy fehér, lego vár, ami szintén része a világörökségnek, 1637-ben még hollandok csinálták, aztán volt svéd, majd még vagy 5x gazdát cserélt, míg végül 1664-től két évszázadon át a briteké volt. Gondolom nem meglepő hogy ebben is rabszolgákat tartottak, 1000 férfi és 400 nő fért el a földalatti termekben (szellőzés, fény nélkül, párszáz négyzetméteren – sokan nem élték túl), a kormányzó szobáinak meg nyilván hatalmas tengerre néző ablakai voltak..

A várból pont a halászkikötőre látni :-) hát kiültem a falon egy résbe és elnézelődtem jó ideig, ahogy a hajókat, hálókat javítják, felszerelik, jönnek, mennek…

15. nap

 Anomabu – állítólag a második legjobb bícs Ghánában, de nincs összehasonlítási alapom, nekem bejött :-) Van erődje is, Fort William meg halászhajók, meg pálmafák a homokos óceán parton, nagy hullámokkal. És ehhez még néhány mangó :-)

 Délután sajnos vissza kell mennünk Accrába, igaz útközben a parton van még néhány érdekesség. Líbiai menekült tárborból lett városka, koporsó készítő üzem (itt az a divat, hogy bármilyen koporsód lehet, repülőgép formájú, vagy autó, láttam varrógépet, sárkányt és sörösüveget is.. mondhatni morbid humoruk van), só lepárló, temetés stb

 Este búcsút veszünk egymástól útitársaimmal, ők mennek az éjszakai géppel, én még maradok egy napot.

 16. nap

 Egész nap Accrában, hát nem lesz a kedvenc afrikai városom, úgyhogy leginkább ülök az óceán parton nézzem a hullámokat, befejezem a blogot és megeszem az utolsó ghánai mangót :-)

7. nap

Mole-t elhagyva megálltunk az egyik út menti Gondja falunál, ahol fula népek laknak. Velük már Maliban találkoztam Mopti környékén, de mivel ők a legnagyobb vándorló Nyugat-Afrikai népcsoport, ez nem is meglepő. Vályog házak, gyerekek, kecskék… A falu olyan, mint a többi vidéken, áram nincs, a vizet az asszonyok a fejükön hordják a kútból. Az iskola egy árnyékoló alatt néhány pad, körben nád hogy még se legyen akkora a por. Ide hoztunk adományt, főleg olyan praktikus dolgokat, mint gyufa, kréta, meg a műanyag vizes palackjaink, ami nagy kincs errefelé.  Itt elsősorban földimogyoró termesztésből és állattenyésztésből élnek.

Aztán tovább északnak, az út mellett egy több helyen árulnak faszenet, ami állítólag jó biznisz, mert a ghánai háztartások 90%-a még mindig ezzel főz. Ehhez már gyorsan növő fákat ültetnek, akácot, teakfát, nem a természetes erdő irtásából nyernek alapanyagot.

Némi off road után érkezünk meg a következő faluhoz, Tongo totemista, animista, egyszóval ez már az a rész ahonnan a vudu származott :-)  Hatalmas randomszerűen eldobált kavicsos táj, kedvenc baobab fákkal. Először megyünk a Főnökhöz engedélyt kérni a látogatásra, aki kegyesen elbeszélget velünk a párnáin ülve, ami azt jelenti, hogy ő közvetlenül nem beszél hozzánk, hanem valaki tovább adja amit mondani akar, szerencsére az illető tud angolul, úgyhogy egyben ő a tolmács is. A Főnöknek 19 felesége, és több mint 100 gyereke van, a legfiatalabb 1 hónapos. Ezután körbenézhetünk náluk :-)  Az iskola eddig egy sziklabarlangban volt, újabban kaptak adományként egy rendes épületet. A Főnök háza emeletes, a többi vályogból, kívül-belül simított lapos tetejű házikó, köztük sikátor. Külön pici tér van, ahol az áldozatokat mutatják be az Szellemeknek, csomó toll, meg koponya, vérnyomok van a sírokon meg a szentélyeken. A legfőbb szentély szamár és tehén koponyákkal díszített. Gyakorlatilag bármilyen döntés meghozatala, vagy betegség esetén mindig a szellemek segítségét kérik, ha megjön a segítség, akkor az előzőleg beajánlott áldozatot leölik a szellemeknek. Ez a tyúktól felfelé bármi lehet (de mondjuk a tolla se mindegy, ha feketét ígértél feketét kell adni), az ember áldozatról már leszoktak, de régen az is ment.

A domb tetején van a templom ahol a pap őrzi a legfőbb szentélyt, azt már csak félmeztelenül, hason csúszva, térden kúszva lehet megközelíteni. Tiszteletünkre egy csirkét áldoznak fent (sima barnát) de erről lemaradtam, mert az egyik útitárs a karomba ájult, úgyhogy szentély helyett elsősegély a program részemről. Tény, hogy még melegebb lett, mint az elmúlt napokban, és itt valahogy nem fúj a harmattan (a sivatagi szél, a Szahara felől ami a szaharai homokot port hozza és elhomályosítja az eget) úgyhogy nagyon erős a nap.

Este alvás Bolgatangában, ami már egész a Burkina-Faso-i határon van, kb 900 km-t jöttünk Accrától északra légvonalban (a valóságban a sok kitérővel persze többet). A meglepő az, hogy a hotel talán az eddigi legjobb és egy hét után van wifi vauuuu

8. nap

Gurunsi falvakba látogatunk, ahol az építészet és a házak díszítése érdekes. Mivel ezen a vidéken mind a vadállatokkal mind a rabszolga kereskedőkkel (az Ashantik és más birodalmak is gyűjtöttek rabszolgát, már jóval az előtt, hogy a fehér ember megjelent) szemben védekezni kellett, minden tanya egy kis erődítmény. Fallal körülvéve és vészhelyzetre egy olyan szobával, ami elég nagy a teljes családnak, de csak egy föld feletti pici lyukon lehet bebújni.. Ha kellett ide bújtak el veszély esetén, és ha jött az ellenség és bedugta a fejét a lyukon, azt ügyesen fejbe vágták vagy lenyakazták.

A vályog házakat a nők kívül belül általában non-figuratív mintával, vagy állat motívumokkal díszítik, piros-fehér-fekete vagy kék-fehér színekkel.

Aztán néztünk „szelíd” és szent krokodilokat, amik kb. 2 méteresek és meg lehet fogni a farkukat, sőt annál fogja pakolni is lehet őket ide-oda (ellestem a  technikát, ki tudja még lehet szükségem lesz rá :-) ). Jutalmul élő csirkét kapnak, amit egy nagy csattanással tüntetnek el, egyben tollastul mindenestül… brrrrr.

Megyünk még rabszolga piacot, illetve a maradványait nézni, ez is érdekes, de leginkább a helyi guide miatt élvezhető aki nagyon személetesen meséli el és mutatja be hogyan is ment akkoriban a rabszolga biznisz. Gyakorlatilag ilyen piacokról vitték a tengerpartra és rakták hajóra a szerencsétleneket. Zenéltek is nekünk az öregek, sziklákon kisebb kövekkel, jól szól.

Ezután a többiek a bolgatongai piacra mennek, mi a szobatársammal kalandozni indultunk, megkeresni a helyi árvaházat. Ennek a szervezetnek (Afrokid) gyűjtött még pénzt Angliában a lakótársam, illetve hozott most ajándékot a Főnéninek. Egy útmelletti plakátról tudjuk a telefonszámot, így nemsoká a címet is és egy helyi taxissal (aki ultra jófej, mindenkinek büszkén mutogatja a városban, hogy kik ülnek a kocsijában :-) ) elmegyünk. Nagyon rendes tiszta helyük van gyerekeknek, akik 142 vannak és éppen a vacsorát kapták. Úgy tűnik vannak alapítványok ahol nem lopják el a gyerekeknek szánt pénzt! (nem úgy, mint nálunk, a rákos meg az étkeztetős, aminél kevés aljább dolgot tudok elképzelni :-( ) A Főnéni is nagyon örül az ajándéknak az angol látogatónak, én meg mint az esemény sajtófotósa megörökítem a történéseket :-)

 9. nap

 Hosszú buszútra indulunk, a Burkina-Faso-i határtól (a telefonom át is jutott valahogy, emrt kapott sms-t hogy Wellcome in Burkina Faso :-) ) végig a határmentén nyugatra, majd onnan délnek Wa-ig. Gyakorlatilag itt már nincs sehol aszfaltos vagy köves út, csak a vörös talajon, a kátyús keréknyomon toljuk egész nap, kb. minden és mindenki vörös porral borított mire megérkezünk.

 Egy érdekesebb megálló van, egy 1900 örül épült vályog katedrális Navrongo-ban, ami Gurunsi freskókkal díszített és a jó időzítésnek köszönhetően pont egy keresztelőre érkezünk :-)

Útközben piknik egy hatalmas mangófa alatt. Nagyjából eddig őrizgettem a hazai téliszalámit, ez a menü holland sajttal (ha már Amszterdamon át repültem).

Mondjuk helyi kajákkal már jól állok, szinte mindent megkóstoltam ami eddig szembejött: Red-Red ami a sült ipari banán (nagy főzőbanán, nekem bejön) babszósszal, Palava szósz, ami okra pörkölt, csípős fűszerekkel és valamilyen hússal, Banku ami megint csípős szósz hússal hozzá pedig erjesztett kukoricából csinált nagy párolt gombóc, a Fufu meg egy leves amiben kasszava gombócok vannak meg hús, földimogyoróból fűszeres leves, és a yam gyökérből chips a kedvencem – mindezeket pedig a jobb kezünkkel esszük :-)

10. nap

 Wa környékén levő Lobi falvakat látogatunk, az egyiket Buli-nak hívják :-D

A lobi-k mai napig híres vadászok és harcosok, a falvak lapos tetős vályogházakból - amiknek a tetején szárítják a gabonát - álló egymás mellé épült tanyák. Az egyik ilyennél lát vendégül minket a család. A Főnök 54 éves, 7 felesége van és 37 gyereke. Minden feleségnek van egy szoba-konyhája, tárolókkal és alvós szobával. Az egész egybe építve, komplett labirintus. Klasszikus agyag korsókban főznek, kézzel csépelnek, őrölnek mindent. Itt is menő a földimogyoró, de a Fekete-Volta víztározóinak és csatornáinak segítségével hatalmas zöldséges kertek is vannak. Természetesen ők is a szellemekben hisznek, fa totemeknek áldoznak, és a nők piercingként furcsa ékszereket raknak az ajkukba.

Persze a végén előkerülnek a dobok, és táncolnak nekünk a csajok, mi meg ittunk kölesből erjesztett szeszt a tökhéjakból, Buli van :-)

Délután elmentünk a helyi királyhoz (chief), aki vallási, törzsi és klánbeli hova tartozástól függetlenül Főnök az egész régióban. Az audencián térdelve kellett tapsolni mikor megjelent szépen hímzett ünneplőben, cipő le, lábak nem lehetnek keresztbe és a legjobb ruhánkat kellett felvenni. Kegyesen elbeszélgetett velünk, miután egyenként bemutatkoztunk, de természetesen nem szólt hozzánk közvetlenül (ez itt nem szokás), hanem általában leírta amit akart mondani, kérdezni, és az egyik tanácsadója (az összes öreg tanácsadó is ott volt persze) felolvasta, lefordította. Elég fura így beszélgetni… Aztán megnézhettük a vályog palotát, közben újabb alattvalókat fogadott, akik először vagy 20 percig énekeltek neki, aztán a közvetítők segítségével beszélgettek. Nyilván adtak ajándékot is, mert azt úgy illik.

Voltam a helyi piacon is, sajnos vasárnap este már nem voltak túl sokan, pedig nagyon érdekes helynek tűnt még így is, szert is tettem néhány fekete-volta öntözött paradicsomra a holnapi piknikhez.

4. nap

Az Ashanti Királyság 1600 körül jött létre, az akán népek 8 klánja közül az Oyoko (sólyom) alapította, katonai birodalmuk az egyik legjelentősebb volt Nyugat-Afrikában. Az ashanti főváros Kumasi akkortájt fejlettségben egy európai fővárosnak felelt meg. A rengeteg arany mellett nem meglepő, hogy a legszentebb tárgyuk egy színarany zsámoly, ami a királyság jelképe. Arannyal átszőttek voltak a színes, mintás kente ruháik is, ezek is nagyon híresek. A rabszolgaság már létezett az ashanti királyságban is, bár állítólag nem bántak velük rosszul (bár ennek ellent mond, hogy mutattak be emberáldozatot is). Aztán a XIX sz végén volt egy kis vitájuk az arany zsámoly kapcsán a britekkel és az akkori királyt Asante King Prempeh I.-et Seychelles-re száműzték, aki csak 27 év után tért haza. Igaz, akkor kapott egy új palotát kárpótlásul az angoloktól ez a Manhyia Palace, a régi pedig mellette a múzeum. Több hárború után a briteknek végül 1874-ben sikrült Kumasit elfoglalniuk. A királyság ma is létezik, a jelenlegi uralkodó, Otumfuo Osei Tutu II Asantehene, vele sajnos nem találkoztunk, de a fotók alapján ő is szereti az arany ékszereket.

A palota kertjében viszont volt egy kakaó cserje és mivel lábujjhegyen elértem egy termést, meg is kóstoltuk rögtön. Egész jó nyersen is, bár azért a csokira nem emlékeztet.

Aztán ültünk pár órát a karácsonyi dugóban, mert először a tegnapi piacon aztán meg a belvároson kellett átvágni, De ez itt közel sem olyan unalmas, mint Pesten, mert közben az autók között sétálgató árusokat lehet figyelni. A fejükön cipelik a cuccot és mindent, de tényleg mindent lehet venni, a linoleumtól a banánon át, az elakadás jelző háromszögtől a zokniig minden van.

Techiman-ig még megálltunk egy gyümölcs/zöldség piacnál, ami egy rózsaszín mecset mellett volt, de nem értem rá vásárolni, mert táncolnom kellett a helyi lányokkal, meg alkudoztak a szandálomra, meg adtak egy gyereket a kezembe, hogy legyen kivel játszanom, így végül nem is vettem semmit, pedig sose látott méretű, gyönyörű ananászokat árultak.

 5. nap

Úton a Mole National Parkba, már ameddig az út tartott, mert a táv fele legalább off-roadozással telt. Szerencsére megálltunk néha megnézni ezt-azt. Például egy faluban a szent majmokat :-) akiknek saját temetőjük van, a Mona típusúak szeretik a banánt és elég szelídek, a Colobus meg szégyenlős és hosszú fehér farka van.

Aztán néztünk még vízesést, amiben max az volt a különös, hogy tényleg volt benne víz, a szárazévszak ellenére is.

Több órányi por nyelés után, megálltunk Larabangában, ami egy teljesen muszlim falu (észak fele egyre több ilyen van) és engedélyt kaptunk a főnöktől (mindig szoktunk kérni, itt így kell) hogy megnézzük a mecsetet. Ami tényleg rendben van, öreg is XIII századi, és agyagból van, fehér és fekete rudak állnak ki belőle, hasonlít a maliban látottakra, de formára más.

Aztán nagy nehezen elérünk végre a Mole-ba, addigra már nem lehetett minket megkülönböztetni a hotel kertjében mászkáló varacskos disznóktól.

6. nap

Karácsonyra gyalogos szafarit kaptam elefántokkal :-)  Ilyen elefántot még nem láttam, ez az afrikai erdei típus, maximum 4 tonnásra nő, ami kisebb mint a szavannán elő, mert az 7 tonna is lehet. Reggel lesétáltunk az egyik tóhoz a parkban, ahol egy elefánt család fürdőzött éppen.. Nagyon cukik voltak ahogy pancsoltak, az egyik hatalmas konkrétan pörgött a vízben, elefánt talpak az ég felé :-)  aztán még volt mindenféle legelésző antilopszerűség, meg egy csomó madár, főleg keselyűk.

Délutánra leakadtam a nyuggerekről, akik autós szafarira mentek (és nem láttak semmit) mert már hiányzott a por nekik gondolom, én inkább megint a sétálgatós szafarit választottam. Amivel szerencsém is volt, pár helyi turistával gyalogoltam, akik ugyan gazdagabb városi fiúk voltak, de jó szemük van az állatokhoz és elég gyorsak is voltak. Erre szükség is volt, mert találtunk két sétafikáló elefántot és ezeket követtük vagy egy órán át, konkrétan kocogva árkon-bokron át. Meg láttunk majmokat (red patas, meg pávián) és a szokásos legelészőket. Nagyon szép volt az egész, az alkonyatban sétálgatni a szavannán :-)

0. nap

Úton oda ahol a világ második legnagyobb aranykészlete van a föld alatt, és kakaóból sincs kevés, viszont ők mennek brazíliai foci vb-re, és még van létező királyság, most a harmattan fúj a sivatag felől, lehet gyalog nézni elefántot, Voltából van nekik fekete, fehér, és vörös, na meg persze vudu is… de amúgy állítólag az egyik legkönnyebben utazható afrikai ország, Ghánába.

Mivel a brutál meló mellett erre a túrára nem nagyon tudtam fejben készülni, igazán csak akkor fogam fel, hogy végre megyek Africaaaa, amikor a beszállókapunál a tömegben már alig lehetett fehér arcot látni :-) Persze az a túra már csak jó lehet, ami úgy kezdődik, hogy egy fekete isten mellett ülsz a repülőn :-D, aki mellesleg profi ghánai focista, 12 éve él és játszik Európában vauuu

Azért volt miért izgulni, mert ugyan több mint egy órát állt a gép az aszfalton, hogy az összes csomag odaérjen, a pilóta félúton közölte, hogy még sincs az összes cucc a gépen.. klassz.

A bejutás sem volt egyszerű, hatalmas tömeg az útlevél ellenőrzésnél, mert a legtöbb hazalátogató ghánainak már vmilyen európai útlevele van (Solomonnak aki mellettem ült, belga), ja és tényleg megnézték van-e sárgaláz oltásom. Megjött a hátizsákom, találtam normális taxist, úgyhogy nemsoká már az óceán parton hallgattam a hullámokat.

 1. nap

Annyi történt, amit terveztem, buta arccal néztem egész nap az Óceánt, hullámokat, a helyieket a parton, sétáltam, olvastam egy pálmafa alatt, nagyon jól esett nem csinálni semmit :-)

 2. nap

Tulajdonképpeni hivatalos túrakezdés, amikor is megérkeznek hajnalban az útitársaim. Háááát. A reggeli bemutatkozásnál erősen kerestem hol van elrejtve a kamera, egy teljes Agatha Christie sorozat castingjához lenne karakter, komolyan azt hittem ez egy vicc :-) Amúgy nincs velük baj, illetve úgy mondanám én jól szórakozom. A legidősebb (aki amúgy nem a legrosszabb karban levő) egy 75 éves pasi, a felesége aki azért kicsit fiatalabb és nagyon jó fej, 50 éve házasok.. De van minden, alkoholista francia, görög, angol tolmácsnő, ősz csigás hajjal, aki minden miatt reklamál; angol vénlány (ebből több típus :-) ); norvég asszonyság; ausztrál állandóan utazó pasi; dél-afrikai csimpánz gondozónő; cinikus könyvkiadó; és az örökké reklamáló pasi aki bottal jár, de ha valahol első akar lenni akkor szalad, és mindig sapkában van, életemben önzőbb embert nem láttam, cambridge-i professzor (őt mondjuk néha szívesen megütném); a szokásos misszpicsa 40 körül, aki még nem örült semminek – elég vicces egy ilyen válogatás :-) A szobatársammal megint szerencsém van, ő francia tanárnő, aki néha horkol és nagy foci fan (Newcastle), mellesleg Ghánában született, mert a szülei itt tanítottak 3 évet, de szokás szerint jól jártam vele, nagyon jó ember.

Bár valamennyit láttam a városból már, azért délután elindulunk rendes városnézésre Accrában, és hát amennyire imádom Afrikát, ezek a nagy városok továbbra sem kedvenceim. Van minden, a csillivilli plázáktól a rettenet nyomornegyedekig.

Az látszik, hogy a déli rész főleg keresztény, itt is tart a karácsonyi őrület. Egy nagy téren össznépi hálaadás, de csak nőknek. Több ezren ülnek, középre pedig hordják hatalmas kosarakban hálájuk jeléül a banánt, ananászt stb..

Accrában van minden volt gyarmatosítónak külön negyed, dán, portugál, brit… ezeket úgy ahogy megnézzük bár túl sok látnivaló igazából nincs, leginkább a rabszolga kereskedők házai, meg a kikötő, világítótorony. Közben látjuk az első temetést is, ahol egy delfinformájú koporsóban hordják körbe az elhunyt hölgyet, a népek egy része félmeztelen, más része meg szépen felöltözve az alkalomra.

Megnéztük a parkot és mauzóleumot mai a ghánai függetlenségi harcok vezetőjének (1957-ben lettek azok) és első miniszterelnökének Kwame Nkrumah-nak szenteltek. Politikai pályafutása mellett az is érdekes hogy egy egyiptomi kopt keresztény feleséget vett el, akit esküvő előtt nem is látott, 4 gyerekük lett, de közben és előtte is csajozott rendesen.

Van szerencsém az első Nemzeti Kulturális Központhoz, ami kb. megfelel a turistáknak szánt kézműves piacnak. De legalább meg(v)ettem az első kókuszdiót :-)

3. nap

Elindulunk Kumasiba… Ez az ashanti királyság székhelye, és a második legnagyobb város. Az utak nagyon jók, már ahol vannak :-), és sokkal normálisabban vezetnek, mint nálunk, ami azért valljuk be elég meglepő.

Útközben megnézünk egy ashanti szentélyt, Besease-t, abból a 10-ből ami még létezik. Kb. 300 éves, mint nálunk a nádfedeles házak, a szentélynél áldozati cuccok, meg két teknős képezi a világörökség részét, de jó hangulata van a helynek.

Aztán nézzünk még piacot, ami nagy, szóval izé nagyon nagy.. Ghánában mondjuk csak a második legnagyobb, de kb. mint egy kerület Bp-en..11.000 standon árulnak, ami standonként jelent 4-5 embert, plusz a vásárlók Jés van minden, használt ruha, cipő, konyhai eszköz, piros disznóláb, arasznyi óriás csigák és egy csomó minden amiről sose lesz fogalmam micsoda, de megeszik.

A délutáni program egy temetés, amire meghívtak minket. Temetést sokszor csak néhány hónappal az elhalálozás után tartanak (holttest addig balzsamozva) amikorra összegyűlik a rokonság és a pénz a több napos bulira. Első nap fekete-vörös ruhában eltemetik a megboldogultat, második nap fekete- vagy kék-fehérben van hálaadás… Mi a második napra voltunk hivatalosak, ami komolyan indult. Ülnek a családtagok, barátok az elhunyt képével szemben az utcán, első sorban a pasik, hátul a nők, közben persze dobolnak, zenélnek. Illedelmesen részvétünket nyilvánítottuk kezet fogva mindenkivel, aki az első sorban ült, aztán ahogy leültünk egy női bizottság viszonozta a köszöntést és odajöttek kezet fogni velünk, Kaptunk coca-colát és hímzett zsebkendőt, hogy legyen mibe sírni. Aztán elég gyorsan vége lett a szomorkodásnak és táncolni kezdtek a népek, amiből illetlenség kimaradni, szóval roptuk mi is a helyiekkel.

Már egy hete itthon, úgyhogy lassan illik befejezni a naplót..

17. nap - 25. nap   Thaiföld

Nos eredeti terveim szerint ezt a hetet leginkább Hua Hin-ben gondoltam eltölteni (3 éve nekem nagyon bejött a hely), de a sors vagy mondjuk így az Élet, átírta a terveimet... Így a publikus thai beszámoló igen rövid lesz, mert bár voltak kalandjaim, a leírást oly mértékben kellene cenzúráznom, ami értelmetlenné tenné az egészet. Egy darab nevezetsséget sem láttam, de jól mulattam, Hua Hin-be is eljutottam (igaz csak 2 napra) és megállapítottam h thaiföld továbbra sem okoz csalódást.

És egy kis összegzés Burmáról:

Évek óta terveztem Burmát (pl Papával 2010-ben ide akartunk jönni..), de csak most jött össze, amit így utólag tényleg sajnálok. Nagyon más élmény lett volna 5 éve, mikor turistát alig lehetett látni. Sajnos az én ízlésemnek túl sokan voltak - ehhez persze hozzájárult az is, hogy főszezonban voltam, mert nem engedtek el októberben szabira - és még annál is több volt a kínai turista..

A látnivalók csodálatosak, és minden napra jut vmi amitől az embernek tátva marad a szája.. Így utólag az én kedvenceim az U Bein híd, a bagani templomok és Inwa. Meg persze az Inle-tó. Szóval minden ami a turistacsapáson van gyönyörű.. de

a turista csapásról gyakorlatilag letérni nem lehet. Az ember ezen nevezetességek között mozoghat, de van egy másik Burma is.. Mert az ország nagy része lezárt terület ahová bejutni lehetetlen, és ahol súlyos etnikai zavargások, gyermek katonák, kényszermunka táborok, drágakőbányák, gyerekmunka és rabszolgaság van, turista látványosságok helyett.

Az 1962 óta uralkodó katonai hunta a szocializmus burmai útjának megvalósításával gyakorlatilag a világ egyik legszegényebb országává tette az egykori jólmenő brit gyarmatot - gazdaságilag 174. ország még Bangladesh is 10 hellyel előrébb van (2011 GDP PP/per capita). Ebből a turista ösvényen nem sok látszik, tiszta kirakat falvakkat lehet nézegetni, de délebbre buszozva már látszott a brutál nyomor és oda valljuk meg még beengedtek, mi lehet a lezárt részeken...

És bár újabban azt mondják elindult a demokratizálódás, sajnos lényegi változás nem történt, Aung San Suu Kyi -t az évtizedekig tartó háziőrizetből ugyan kiengedték de a hatalom ugyanazon kezekben van. És igen vannak itt is újgazdagok, a katonai felső vezetés és barátaik nyílván jól élnek..(láttam csillivilli plázát Yangonban, ahol a SUVokat sofőr vezette, és mondjuk Mango boltban vásároltak, és van olyan mágnás ex tábornok akinek féltucat 5 csillagos szállodája van)

Egyszer próbáltam tesztelni a vezetőnket a rohingya konfliktussal, és meghallgathattam a hivatalos állami verziót..ami kb 180 fokkal volt ellentéte annak amit sejteni lehet az igazságról (megjegyzem nem vártam mást, tele volt besúgokkal és minket figyelő ügynökökkel az utazás) A legnépszerűbb tengerparti üdülőhelye tudniillik idén le volt zárva Burmának, mert Rakhine államban volt egy kis balhé..

A rohingyákról annnyit kell tudni hogy kb 1 milliós muszlim kisebbség egy buddhista országban, ahol ugyan sok száz éve élnek, de nincs állampolgárságuk, és folyamatos attrocitások érik őket. 2012es konfliktusban majd 1000 rohingyat öltek meg és közel 100.000en kényszerültek elhagyni lakóhelyüket (Ákos foldkereken.hu meglátogatott  bangladeshi rohingya menekült tábort, néhány fotó a facebook-on http://www.facebook.com/#!/photo.php?fbid=10151369298117323&set=a.10151369143007323.534089.554652322&type=3&theater , el sem tudom képzelni milyen lehet egy bangladeshi menekülttáborban felnőni).  Novemberben csak a műholdas felvételek alapján derült ki hány muszlim falut és városrészt égettek fel és romboltak le. http://www.hrw.org/news/2012/11/17/burma-satellite-images-show-widespread-attacks-rohingya

És nem ez az egyetlen kisebbség - Kachin, Shan, Karen, Lahu - mind lezárt terület a fegyveres harcok miatt.

Szóval amit látunk Burmából gyönyörű, de van egy másik arca is és ezzel érdemes tisztában lenni, utánaolvasni..

Na erről az jutott eszembe olvasni való, kötelezően: a gyarmati időkről George Orwelltől aki ott szolgált 5 évet Burmese days, az utolsó királyról, a 3. angol-burmai háborútól a II. VH, napjainkig szerintem alap: Amitav Ghosh The Glass Palace. És aki szereti a mozgóképeket Luc Besson The Lady, Aung San Suu Kyi-ről.

Gyakorlati dolgokról:

mobil telefon van a helyieknek, de roaming nincs, úgyhogy a telefonomat ébrszetésen kívül másra nem használtam. Internet már elég sok helyen van papíron, de gyakorlatban használhatatlanul lassú, ha egyáltalán működik (többnyire nem). fejlámpa kötelező minden időpillanatban, gyakoriak az áramkimaradások.

kizárólag hibátlan 2006 után nyomott USD érdemes vinni, és annyit hogy vészhelyzetre is legyen készpénz mert külföldieknek is használható ATM vagy kártyaelfogadó hely nincs az országban (de cserében biztonságos, én pár ezer dollárral mászkáltam a hasamon gond nélkül) Bár a régebbi útikönyvek azt írják a reptéren tilos váltani (LP), ez már nem igaz ott a legjobb az árfolyam.

szállás kapcsán arra érdemes figyelni hogy új szálloda nem épül(t) és egyre több a turista, főszezonban nem volt elég a hely..akinek nem volt foglalása sokszor hoppon maradt, couchsurfing, háznál alvás tilos és a besúgók miatt a helyiek nem kockáztatják hogy külföldieket altassanak.

érdemes szuveníreket a meglátogatott kézműves helyeken vásárolni, meglepően jó minőségűek és szépek, mondjuk a jade köves cuccok olcsóbbak mint a műanyag.

ja és már lehet coca-colát kapni :-( szóval addig menjetek és nézzétek meg Burmát amíg a globalizáció oda nem ér....

11.-12. nap Bagan

Ez Burmaban a foattrakcio, vilagorokseg meg minden.. Szoval van kb 40 km2 teruleten elszorva ugy 3000 ezer templom, az 1 meterestol a bazi nagyig.. Valamikor  XI-tol a XIIIig epitettek a kiralyok, ebben az idoben tertek at a hindu vallasrol a buddhizmusra. Aztan jottek a Mongolok es a birodalom elkoltozott.

Nagyjabol 15 jelentosebb pagodat sikerult megneznem 2 nap alatt, mindegyik kulonbozo volt, feherre vakolt es vorosteglas, meg amelyikben freskok vannak (van egy, ahol csak leder noket abrazolo freskok vannak, tele az egesz ribanc grafittivel, ki tudja miert, talan hogy teszteljek a szerzeteseket), van amelyikben kofaragasok. Nem is tudtam eldonteni melyik teccik legjobban..

Persze este kotelezoen felmasztam az egyik pagoda legtetejere (adtam a teriszonynak rendesen, oda mar csak egy francia srac jott fel mellem) naplementet nezni. Volt egy szabad delutan, erre persze megint belazasodtam (legkondi, nem birom) ugyhogy a biciklizesrol le kellett mondanom, de azert lovasfogaton elmentem meg egy kicsit nezelodni.

Aztan meg elmentunk falut nezni, mondjuk a tobbi videken latottakhoz kepest itt a turistakbol jobban elnek az emberek.

13. nap

Repules Yangonba.

Azt kell tudni hogy itten a legiközlekedes muszaj (ha van is ut, boralmas allapotban van es lassu, nehol a vonat, hajo mukodik, mentunk ugy is, de 9-12 orat kell raszanni)  de eleg gyatra bitonsagi korulmenyekkel mukodik. Egy nyavalyas komputer nincs a reptereken, minden kezzel papiron... Van par magan legitarsasag (az allami felejtos, vagy ongyilkos jelolteknek valo), de ezek is jol lehasznalt, turkaloban kilora vett 1-2 geppel uzemelnek. Mind a szokasos turista varosok kozott jar korbe Yangon - Bagan- Mandalay - Heho - Bagan utvonalon naponta ketszer, valamelyik iranyban.

Mikor leszalltunk tudtuk meg hogy megint szerencsetlenul jart egy repulogep, es nem mindenki elte tul mikor egy rizsfoldon kenyszerleszalltak. A tobbinek meg oriasi mazlija volt (egy legiutaskiseronek koszonheto, aki ki tudta nyitni a vészkijaratot idoban), kettetort a gep es kiegett, hogy ki tudott menekulni.. (ugyanabbol a varosbol indultunk reggel, csak mi ellenkezo iranyba, szerencsenk volt)

Utana par ora busszal Ngwe Saug-ig delre. Itt mar mindenhol utellenorzesek, felirnak mindent precizen (ehhez barikadonkent kell 6 ember, komputer sehol nincs, ebbol egy a penzt veszi el, ketto zold papirra ir, egy egy feher listara es egy meg nez) es sokkal nagyobb a szegenyseg mint a turista csapason levo falvakban.

14.-15. nap

Burmai bics, homok, meleg tenger, palmafak es temgeriherkentyuk :-) Alig volt egy lelek a parton, nehany gazdagabb helyi Yangonbol. Eleg jo kis tengerpart es vegre futas reggel a homokban. Meg seta a kozeli faluban.

16. nap

Vissza Yangon, delutan meg varosnezes, a hires Scott market (ekszer, ruha gondolhatjatok mennyit vasaroltam), meg setalgatas. 

17. nap

Delben fogok atrepulni Thaifoldre es ha egyben megerkezem, folytatas onnan - bar asszem akkor mar vmi mas cimet kell adnom :-)

8. nap Mandalay

Mar regen hajoztunk ugyhogy azzak kezdjuk hogy elmegyunk csonakkal Mingun-ba, ami az Irrawaddy folyo tulpartjan van. Itt van a vilag legmagasabb pagodajanak indult rom, ami valahol a Bodawpaya kiraly halala miatt a harmadanal abba maradt. Igy eleg nagy teglakupac es latvanyos is ahogy a foldrengesek hatalmas repedeseket okoztak a falaban. Sajnos itt par hete is volt jelentosebb foldmozgas, es az emiatt bekovetkezett ujabb repedesek miatt mar a tetejere nem lehet felmenni.

Aztan megneztuk a vilag legnagyobb repedesmentes harangjat (90 tonna), ami ebbe a pagodaba keszult (a legnagyobb, de megrepedt Moszkvaban van)

Aztan par szaz meterrel arrebb felmaszunk egy kulonleges, 7 feher hullamos terasszal korbevett hofeher pagoda tetejere. Mondjuk eleg festoi latvany a piros vagy narancs ruhas szerzeteseket nezni ahogy a feher hatter elott maszkalnak.

Visszacsonakazunk, hogy megnezzuk Mandalay latnivaloit is. Itt van a vilag legnagyobb konyve 729 marvanytablara vesve,  az 5 buddhista zsinat utan keszult, a Tripitaka 15 konyve van rajta.

Aztan megnezzuk az ujra epitett Mandalay Palotat, ami az egykori uralkodok lakhelye volt (The Glass Palace, olvassatok, nagyon jooo), tobbek kozott a brittek altal indiaba szamuzott utolso kiraly Thibaw is itt lakott, szimaptikus felesegevel aki az osszes szambajoheto uralkodo jeloltet kivegeztette (tobb mint 70-et) nehogy valaki bezavarjon kozuluk...

A helyreallitott palota nem adja vissza az eredeti fafaragasokat, de szerencsere egy darabja az eredeti palotanak at lett koltoztetve kolostornak es igy a vilaghaboru alatt nem bombaztak le a japanok. Ez a Shwenandaw Kyaung, vagy Golden Palace Monastery. Brutal gyonyoruen faragott teakfa panelek es ablakok.

Es mert meg nem ment le a nap felmegyunk a Mandalay Hill tetejere naplementet bamulni... A nyuggerek miatt mozgolepcsovel.. ami csak azert extra bizzar mert minden buddhista szent helyre csak mezitlab lehet bemenni. Igy eletemben eloszor mozgolepcsoztem mezitlab..

9. nap

Reggel atmentunk egy Inwa nevu helyre ami sok szaz evig Burma kiralyi szekhelye volt.

Lattunk egy 1800 korul epult, hatalmas teakfa ronkokbol csinalt kolostort, egy sarga, stukkokkal diszitett pagodat, es egyet ami piros teglas volt eldugott buddha szobrokkal. Es mindezt lovaskorden kozlekedve neztuk meg, mert ilyennel meg nem mentunk.

Delutan meg atmentunk a vilag leghosszabb (1,2 km) teakfa, colopokon allo hidjat az U Bein hidat, ami 1849 epult. Szurrealisan gyonyoru az egesz a naplementeben, a hidon maszkalo szerzetesekkel, alatta uszo kacsakkal..

10. nap

Hajoval Baganba, egy laza 9-10 oras hajokazas, egy zajos vasteknovel.. de eleg elvezetes a parton a kolostorokkal, foldmuvesekkel, falvakkal..meg a csomo fura uszo szerkezettel a folyon.

5. nap

Megyunk vonatozni hurra! Shwe Naung-bol Aung Ban-be, persze gyorsabban is el lehet jutni mint a helyierdeku, de igy erdekesebb volt.. Nyilvan utaztak velunk a helyieken kivul egyeb ertekes dolgok is, mint borso, tuzifa, hagyma, paradicsom, avokado stb.. Ja es a hadsereg elfoglalt egy teljes vagont, ok focimeccsre mentek. Szerencsere volt veluk egy 3 honap koruli kolyokkutya - mint a szurkoloi bazis alapja - igy gyorsan megbaratkoztunk.

A vonat rem lassu volt, viszont erdekes volt a tajat es a helyi nepeket bamulni, meg atmenni olyan vasuti hidon ami szinte csak egy par sin a levegoben.. Meg persze a britek epitettek vagy szaz eve. Itt sajnos meg kell jegyeznem az infrastruktura nem feljodott semmit miota a gyarmatositok elhagytak az orszagot. Az van mint vasut, kozut stb amit ok itt hagytak, csak szarabb allapotban. Nehany eve privatizaltak az utepitest azota javitjak az utakat, de igy is borzalmasak. Ja es az utepiteseken nok dolgoznak! szinte kizarolag.

Megerkezven meg elmentunk megnezni egy cseppko barlangban kialakitott buddhista helyet, tele sztupaval es buddha szobrokkal.

Kalawnak hivjak a varost, a hegyekben ahova megerkeztunk, ez egy brittek altal epitett udulohely ahova nyaranta menekultek a forrosag elol.. Igy egy gyonyoru kolonialis villaban lakunk, korulotte viragok es fenyofak. 

Ami fura hogy reggel olyan hideg van hogy deres a banancserje, napkozben meg siman ujjatlanban izzad az ember, ha sut a nap vagy 30-35 fok van...

Este meg elmentunk egy nepali etterembe enni. Igy sikerult egy autentikus dhal bhat-ra szert tennem (tenyleg az volt, a brit hadseregbol nyugdijba ment gurka-k kozul sok itt telepedett le). 

6. nap

Trekkingelni megyunk a kornyekre. Vegre. A nyuggerekkel utazasnak az a hatranya, hogy tul sok sportos program nincs beiktatva.. Egy Pein Ne Pin faluba gyalogoltunk el, nagyon szep narancs ligetek kozott.

A faluban aztan kaptunk teat, megneztuk a jackfruit fat amirol elneveztek, meg az iskolat, ahol osszesen 6 osztalyban van altalanos es kozepiskolai kepzes.  

Ez egyszer nem hiaba cipeltem az elsosegely cuccot magammal, egybol odahoztak az iskolaba egy kolykot akinek a homloka talalkozott egy nagy faaggal, hogy reszesitsuk elsosegelyben, mert a faluban ugyan van egy nover, de kotszer nincs. Szegeny kissrac csunyan lehorzsolta a homlokat (az nem derult ki hogy kerult a faval kozelebbi ismeretsegbe) es halalra volt remulve.  Nalunk meg en vagyok az egyetlen medicaly qualified, hat en tisztottam, meg kotoztem be szegenynek a sebet a tanariban. Mindenki ugy nezett ram mint a nagy feher gyogyitora (meg az utitarsaim is, nem rohog)..

Aztan szepen lesetaltunk a falubol, a valtozatossag kedveert bananligetek kozott.

7. nap

Road to Mandalay.

Hat lehet hogy legendas, de nem tul erdekes,  7-8 oras zotykolodes a buszon. Egy reszet a deadalon+sor kombo miatt ataludtam, de azt mondtak nem vesztettem semmit.

3. nap Inle To

A Shan fennsikon, ugy ezerparszaz meter magasan levo to az egyik legnagyobb burmai latvanyossag. siman napokat el lehet a kornyeken tolteni, jo sok latnivalo van...

A kozlekedes gyors es hangos motorcsonakokkal zajlik, az amugy vagy 20 km hosszu tavon. A helyiek fa colophazakban laknak, es foleg halaszatbol elnek. Ma mar siman haloval halasznak, de azert a turistak kedveert megmutatjak azt is hogy csinaltak a varsakkal regen. Ami mai napig nem valtozott hogy a csonak vegeben egy labon egyensulyozva a masik labukkal eveznek, ket kezzel meg a halaszhalot kezelik. Ez a labbal evezes eleg sajatos latvany, es meg labbalevezos versenyeket is rendeznek a tavon...

Zoldseget uszo kertekben termesztenek, foleg paradicsomot. A kerteket hinarbol epitik, bambuszrudakkal kitamasztva es csonakkal kozlekednek a sorok kozott...

Meglehetosen vallasos nepek, igy egy csomo buddhista kolostor van a to korul. Mi eloszor a Phaung Daw Oo Paya (azota se tudom hogy kell kimondani) nevut neztuk meg, ami 5 darab regi buddha szoborrol hires, bar ezekre annyi arany levelet tettek az evek soran hogy csak 5 db formatlan arany tojast latni...

Megneztunk meg egy csomo kezmuves muhelyt, szovouzemet, kovacsot, cheroot (helyi szivarka) gyarat stb.

Este pedig mert szeretem a bizzar dolgokat, elmentem eletem elso csoportos masszazsara.. 4 embert massztak egyszerre, egy legterben, kozben mellettem meg a csalad ket kisebb gyermeke is ott aludt. valami fertelem budos olajjal is bekentek minket a vegen, fel sem merult hogy barmilyen szunyog napokig a kozelembe jon. hat nem a burmai tradicionalis masszazsrol fogok ezentul almodozni az tuti..

4. nap

Ujabb csonak tura, ezuttal az uszo piacon kezdtunk. ez a het 5 napjan mindig mashol van a to korul.. es meglehetosen erdekes korbe setalni es talalgatni vajon mi mi lehet abbol amiket arulnak.. Kulonosen jol szorakoztam egy hatalmas fekete anyakocan amelyik siman besetalt a turistak koze, akik eszre sem vettek mi dorgolozik a labukhoz roffrofff 

A Nga Hpe Kyaung kolostorban eppen egy szertartasra ertunk oda, ami onmagaban eleg erdekes, csak igy lemaradtunk a kolostor ugralo macskairol akiket a szerzetesek unalmukban idomitanak.

Aztan egy nagyon kanyargos, es igen latvanyos csatornan felcsonakazva egy Inthein nevu faluba mentunk. Itt tobb mint 1000 felig-meddig romos, a 17-18 szazadban epitett sztupa talalhato szanaszet szorva. A regiek igen latvanyosak, de sajnos nehany ujabb is van kozottuk, ez sokat rontanak az osszkepen..

1. nap Yangon

 sikerult hajnalban nekem es a motyonak is megerkezni, ami csak azert volt meglepo, mert a quatarairwaysnek feloraja volt Dohaban atrakni minket a masik gepre, de sikerult...

szoval fogtam egy szimpatikus taxist, kegyetlenul lealkudtam, ezert csereben megmutatott mindent a varosban ami utba esett a Panda fele (ez a Yangoni hotel neve). A kozlekedes amugy eleg vicces, jobb oldalon vezetnek ugye ez nekunk normalis, de az mar nem, hogy csakis jobbkormanyos autot. Pedig par eve nagyon lement az autok ara es sok uj kocsi van (de motor konkretan egy se , ki vannak tiltva a fovarosbol), de az ujak is jobbkormanyosak. Ha mar egyszer igy szoktak meg.

Kiderult hogy csak nekem volt surgos megerkezni, a tobbiek elinteztek hogy kessen a gep, mert egy estet meg a Kuala Lumpuri golfpalya hotelben akartak aludni.

szerencsere tudtam mi hol van nagyjabol a taxisnak koszonhetoen, igy elindultam terkep nelkul egyedul, es jol megneztem a Shewedagin Pagodat a naplementeben, ettem vacsit, kerestem sort, majd hazasetaltam.

2. nap

a banda egy resze elokerult, es meglett az vezeto is, Maynek hivjak es ha az ember megszokja az akcentusat akkor egesz jol el lehet vele boldogulni.

A valtozatossag kedveert elmentunk megnezni a Shewedagin Pagodat napsutesben. Igy is rendben van.

Teljesen arannyal boritott es a tetejen tobb ezer dragakovel diszitett hatalmas, majd 100 meter magas sztupa. Eleg latvanyos, korulotte csomo kisebb szentely, setalgato buddhista szerzetesek, imadkozo nepek...

Elsetaltunk a belvarosba is, brit kolonialis epuleteket nezni, es a Chaukhtatgyi Payahoz, ahol egy bazi nagy fekvo (a pihenos tipusu, nem a halott) buddha szobor van ( 70 meter hosszu es inkabb lanynak nez ki, mint fiunak annyira csicsasra van diszitve, pink labkormokkel)

Ezutan elindultunk a repterre, es vegre osszeszedtuk a keson erkezoket is hogy aztan a biztonsagossagarol hires Yangon airways-zel Hehoba repuljunk...   

Kicsi leraktam a fenekem a belvaros kozepen, es a tokeletes napsutesben csak azzal foglalkoztam, hogy minnel elobb legyen egy bringam.

Egeszen masfel hetbe telt mig talaltam egy megfelelo varosi bringat. Es markahu maradtam KONA. :)

Es igy kinyiltak a lehetosegek a belvarostol akar 30 km-re.

Az elso kanyar a tipikus turistas elsokirandulohelyre vezetett.

Lynn Canyon.

At a tuloldalra North Vancouverbe es vegi a parton aztan fel az erdobe a hegymaszoboltnal.

Ez a bolt azota is a barati kor reme. (Mountain equipment co) .

Meg senki nemtudott bemenni ugy hogy ne vegyen valamit. Es fejbensiman elkoltod a jovo havi fizudat is.

Ja es at a Lionsgate  hidon. Amirol elkepeszto a kilatas.

A mosoly vegilegesenkiult az arcomra mondjuk ugy2 honapra.

A nemet haverom kepeit csatolom, mert en itt meg nem voltam meg fenykepezos kedvemben.

Szoval itt elkezdodik az erdo. Es rendes suru elkepeszto zold erdo.

Es kis szintkulonbseg utan a kanyon maga egy patakkal es fuggohiddal.

Ahol a 10 fokos vizbensikongatva dobaljak be egymast az iskolas gyerekek.

Moha borit mindent es hogy a turistak ne maszkaljanak ossze mindent deszkakbolvan kirakva a gyalogut a

parkolotol a fuggohidig.

Helyi megoldasban a pickupot megtoltik kajaval es lesetalnak a vizhez.

Visszakusznak , megsutnek es megzabalnak mindent amit a platon talalnak.

Hazafele egy kis gurulas es az ugynevezett harmadik  strandonkipihentuk a napot.Ez a legnyugatibb strand.Igy lehet nezni a napot ahogyelmegy furodni vacsora elott.

Atlagos nap Vancouverben.

Reg nem irtam mar. Es nem is terveztem h ide posztolgatok.

Ez egy utazoblog en meg atkoltoztm Kanadaba.

Kesobb rajottem ,hogy eleg aktivan sikerul eltoltenem a szabadidomet es megiscsak le kene jegyezni valhova.

Kezdjuk Vancouver-rel.

Kezdjuk ott, hogy felreinformaltak. Azt mondtak olyan az ido mint Londonban. Sot rosszabb.

Valaki latott mar olyan embert aki azert ment vissza mert nem tudta viselni az esot.

Szandal, papucs rovidgatya nelkul vartam a reggeli kodot.

Ehelyett elso este a mar kint levokolegak strandroplabdazni hivtak English Bay-re ami akkor kb 500 meterre volt.

Es tenyleg 25 fok homokos tengerpart mindenfele nepek henteregnek a fuben es fuvet szivnak.

Be kellett szereznem egy papucsot. A kovetkezo ket honap nagy reszet avarosban ebben a papucsban csoszogtam vegig.

Kis foldrajz: BC kb akkora mint fel Europa. Lakjak vagy 9 millioan. Ebbol ketto Vancouverben.

NAgyreszeben csak a medvek hepajoznak es zabaljak a szedret.

Vancouver tengerparton figyel egy szigetekkel vedett obolben. Dimbes dombos a deli resz es hegyes az eszaki.

A kozponttol az elso sipalya 40perc kocsival a dugok miatt. :) (1000 m  Cypress mountain )

A kozponti felszigetet jartam be az elejen amit mondjuk korbe lehet setalni egynap alatt (20 km).

Azota is itt tolom elore a  mindennapjaimat.

Figyelmeztetes!!!

Mostantol kepekkel is szennyezem a blogot.

Hatha erdekesebb lesz.

A setaut teli tipikus varosi dolgokkal: vizi repuloter, strand es tenger vitorlasok.

El is kampicsorodtam. Hol maradnak az esofelhok? A szurekeseg?

13. nap

Délelőtt Patanba mentünk Zuleikaval. Jó sokat sétálgattunk, itt is van Durbar square, nekem még jobban tetszett mint a kathmandui.. Templomok, királyi palota és egy elég jóféle múzeum. Ittunk teát, néztük a hindukat a téren, sétáltunk az egyik hosszú utcán ami gyakorlatilag a helyi piacként üzemelt, vettünk licsit...

Délutánra beszéltem meg találkozott Eszterrel, akihez Vándoron keresztül kaptam kontaktot (ő is vezet túrákat az Eupolisznál és sokat utazik..modernnomad.hu) Az egyik hátizsákos szállás csendes belsőudvarán találkoztunk. Így tudtam meg, hogy vannak még honfitársak Kathmanduban.. Egész rendes magyar csapat gyűlt össze :-)  Zita és Árpi akik nászúton bringával megkerülik a földet (360fokbringa.hu) és több mint egy éve úton vannak, valamint Ákos, aki októberben indult motorral (foldkereken.hu).. Na ebben a társaságban én az Ibusszal utazó nyugdíjas szintjét képviselem.

Közben egy nepáli építészt várunk, aki Magyarországon tanult és tud magyarul.. Meg is érkezik, mi pedig lelkesen beszélünk hozzá magyarul amikor is kiderül, hogy bizonyos telefonszámok elcserélése folytán ő nem építész és magyarul sem tud, hanem egy coachsurfinges akit Eszter tévedésből hívott fel..Hát eltelt néhány perc mire magunkhoz tértünk és rendezni tudtuk arcvonásainkat.

Aztán Eszterék elmennek a hostjukhoz vacsizni, mi pedig Zuleikával és Ákossal a Jetinél vacsorázunk. Ezalatt én nagyon lassan de összerakom a képet, hogy nekünk nem csak közös ismerősünk van (Mityaaaa) hanem találkoztunk is már a Soca-n a tavalyi egyik rafting alatt...

14. nap

Még mindig van mit nézni, így reggel Swayambhunathhoz kirándulunk. Ez egy buddhista templom, sok majommal és szuper kilátással körben Kathmandu-ra. A stupa-ig jó sok lépcsőt kell megmászni, de ebben már van gyakorlatunk..

Utána csomagolás és 3kor találka a hotelunknál a honfitársakkal. Mint kiderült egy csomó minden amit a helyieknek ott akartam hagyni, nekik is hasznos, így elosztjuk a cuccot, illetve átveszem azt amit én fogok hazahozni  (hála a Quatarairways 33 kgos súlykorlátjának).

Aztán Guytól (a papája Macaoról származik és mint kiderült szenvedélyesen kártyázik) kapva az ötletet -  aki kipróbálta a pokharai kaszinót és elmesélte hogy nincs belépő, csak minimál zsetont kell venni és kaja, pia ingyen van - elindulunk kaszinózni, hogy Ákos szülinapját méltó módon ünnepeljük meg.

Mondjuk azt se gondoltam, hogy életemben először Katmanduban fogok egy kaszinóban rulettezni. De az élmény felejthetetlen, réges nem szórakoztam ilyen jól és valamennyit még nyertem is.. Kaptunk enni, inni, játszottunk és sokat nevettünk... Még megvártam a svédasztalos ingyen vacsorát és táncos műsort, aztán sajna nekem indulnom kellett a reptérre :-((

Eszter eljött velem, hogy ha a szlovák srác cuccát még sem tudom elvinni, vissza tudja hozni és olyan balhét csapott hogy embert még ilyen gyorsan azon a reptéren be nem csekkoltak, gyakorlatilag a motyót le se mérték  (41,5 kg volt összesen, itthon megmértem)

A sok gin-tonicnak és a daedalonnak köszönhetően kissé betépve, de fájjó szívvel mondtam búcsút Nepálnak.

11. nap

Chitwan Nemzeti Park - ez is világörökség. Majdnem 1000 km2, szálafa erdő, elefántfű, mocsár ahol mindenféle állat él - szarvasok, majmok, vaddisznó, lajhár medve, egyszarvú orrszarvú, elefántok, és persze tigrisek.. Sajnos a maoista felkelés alatt sok elpusztult belőlük. Ha csak rövididőre is, de megint sikerült egy újabb állatfajjal is találkoznom itt - igen, a részeg kenguruk itt is megjelentek..

A Gecko' különböző túrái itt futottak össze (mindig van egy közös pont ahol egyik túráról a másikra át lehet szállni), így együtt töltöttük a napot 2 másik kizárólag (részeg és nagyon hangos) ausztrálokból álló csapattal. Még jobban értékeltem a két utitársamat...

Dzsungel túra elefánt háton. Reggel korán ki az elefánt állomásra, kerestem egy szimpatikus fánit, szépen felültünk rá 4en és elindultunk. Utóbb kiderült jól választottam mert a mahut (aki az elefánt gondozója, trénere, vezetője stb) hamar ráérzett hogy mi tényleg szeretnénk állatokat látni, úgyhogy leakadtunk a hangoskodó többiekról, és külön csatangoltunk az erdőben.. Jó szeme volt mert elég sok szarvast látunk, pöttyöset és az ugatós fajtájut is, majmokat, orrszarvút meg sambart.

Utána nyilván segítettünk megfürdetni az elefántot, de mi sem úsztuk meg szárazon :-)

Délután még elmentünk a folyón kenuban evezgetni, de állatokat nem igen láttunk (már a részeg kengurukon kívül), pedig elvileg 2 féle krokodil is lakik errefelé.

Aztán még megnéztük az elefánt telepet, ahol az orrmányosokat szaporítják.. (vannak szerelem gyerekek is, mert a vad hímek párzási időszakban rendszeresen bejárnak csajozni) Hát mit mondjak a 2 hónapos bébi elefánt simogatása nem mindennapi élmény.

Este búcsúvacsi mert Guy egy másik csapattal India felé folytatja..

12. nap

Vissza Kathmandu-ba, egész nap kanyargás a szerpentínen.

Délután elnézünk a Garden of Dreams nevű helyre, ami ausztria által szponzorálva lett helyre állítva, gyönyörű keretek és pavilonok, szökőkutak..alkalmas hogy az ember kipihenjen egy egész napos buszutat, de az hogy vínersnicli és zachertorta van az étlapon, az még nekem is erős...

Este újabb búcsú vacsi mert a túra hivatalosan most ér végett, bár mi még Zuleikával maradunk szobatársak a következő napokra.

9. nap

Mentunk raftingolni a Seti folyora...

Pokhara-tol kb egy masfel ora autozas, most nem busszal hanem szalloda autojaval megyunk. Az ut sem remes, (katyuk vannak, de nincs szerpentin), de igy is borzalmas balesethez erkezunk alig par perc kesessel. Iskolabusz utkozott majdnem frontalisan egy teherautoval, ez utobbi hogy elkerulje letert az arokba. Uvolto, siro emberek probaljak menteni a sebesulteket, a gyerekeknek ugy latszik nincs baja, de a teherauto fulkejebol felig kilogo soforon mar nem lehet segíteni. A latvany szornyu, sokat latott nepali vezetonket is megviseli. Sajnos az ilyen balesetek nem ritkak errefele. Az aszfalt borzalmas, keskeny utak, szerpentinek, siman eloznek a kanyarban, semmi vedokorlat, nagyon gyatra muszaki allapotu teherautok, buszok..

Nem vagyunk tul jo hangulatban mikor megerkezunk a rafting beszállohelyre. Ami azert is erdekes mert a monszun mar elkezdodott. Elvileg ez egy konnyu folyo, de a sok viz miatt ilyenkor sokkal gyorsabb es a rapidok is nehezebbek.. Valamint a kek viz helyett egy saros, gyors, barna izen kell evezgetni.. Szoval lassuk be nem ez a fo rafting szezon. Nekem nem volt tul izgalmas, de utitarsaim eloszor csinaltak ilyet, ok az elejen meg sikoltoztak (aztan mar azert nem, mert ebben az esetben az ember szaja rogton saros vizzel lesz tele, ami nem finom, igy errol gyorsan leszoktak). Ami meg fura volt hogy a vezeto hatul ket par evezovel iranyitotta a hajot, nagyon profin (mondjuk 22 eve csinalja). A hajoban egyebkent az teljes kemping felszerelesunk es minden cuccunk be volt pakolva. Ha ez borul, azt senki nem forditja vissza... De nem borult. Gyakorlatilag 12 merfoldet tettunk meg 2 ora alatt olyan gyors volt a viz. Aztan satorveres, tea, pihi, vacsi... Az oreg amugy a satrat akkor vette mikor raftingolni kezdett, semmi ablaka nem volt (ejszaka is 30 fok felett van), viszont alul hatalmas lyukak voltak.. ami jo hir igy, monszun idejen. Hat tul nem aludtam magam az biztos..

 10. nap
Masnap aztan a 10 merfold alatt tobb es nehezebb rapidot abszolvaltunk, de nem izgultam magam kozben halalra..
A taj amugy gyonyoru, zold dombok, fuggohidak a folyo felett, falvak, halaszok.. A legviccesebb az volt, hogy lattunk gyerekeket akik iskolaba egy autobelson mentek a folyon leereszkedve.. Siman mondhatjak a lecket elvitte a viz.

Lemegyunk a Trisuli folyoval valo osszefolyasig, ami erdekes, mert a monszun miatt a ket folyonak a szine es homerseklete is teljesen mas...A Trisuli sokkal hidegebb es szurke.

Aztan nemileg lemosva a sarat magunkrol elautokaztunk a Chitwan nemzeti parkhoz. Ez azert erdekes mert Nepal deli reszen van.. A homerseklet 45 fok arnyekban, 100 %os paratartalommal... Es esik mert meg nem eleg paras.

Delutan meg elmentunk egy helyi tharu falut megnezni. Az itteni eredeti lakosok allitolag malaria rezisztensek, masok csak az 50es evek ota tudnak betelepulni miota nincs malaria. A falvaikban mai napig tradicionalis valyog hazakban elnek. Jo nagyot setaltunk a nap lementeben a falu hazai es a rizs foldek kozott.

A lakni egy kisvarosban lakunk, ami csak azert izgi mert az uton fel, le setalgatnak az elefant szafari resztvevoi (nem a turistakra gondolok), ugyhogy figyelni kell nehogy a labuk alatt legyen az ember..

4. nap
Buszozas Kathmandubol Pokharaba. A busszal nem volt baj, de velem igen. Meg ki se ertunk a varosbol maris hanytatott eletmodot folytattam. Igy Pokharabol a megerkezes utan nem sokat lattam. Pedig szep (igaz eleg turistas) varos egy to parton korben hegyekkel (mondjuk a monszun miatt eleg paras, felhos, szoval alig latni a hegyeketl)

5. nap
Reggel rovid autokazas a trekking beszallo pontjahoz, Naya Phul-ba. Szerencsere eleg tiszta az ido, nehany csucs (Annapurna, Fishtail...) jol latszik. Megjon a ket teherhordonk is, ez a mai jo hir, mert nem vagyok tul jo eroben es kis zsakom igy is 8-10 kg, mert valamennyi vizet is vinni kell.

Aztan elindulunk, Ghandruk falu fele. Eleinte mezogazdasagi ut, aztan osveny a folyo vonalat kovetve. Majd kolepcsok, es meg lepcsok..Rizs, kukorica és köles foldek kozott. A panorama fantasztikus. Kis falvak, bivalyok, kecskek, foldeken dolgozo helyiek, iskolaba meno gyerekek.

Osszesen a napi tav 1000 meter szint felfele, kb 10 km tavolsag. 6 orat megyunk. Ez azert lazasan, kaja nelkul mar kicsit eros. És klassz mikor ki van irva, hogy mar megtettel 3872 lepcsot es mar csak 4985 van
hatra...De valahogy nehany liter vizet kiizzadva (ja kozben arnyekban van 30 fok) felerek. A szallasunk nagyon egyszeru de tiszta. Delutan meg korbe setaljuk a falut, kulonosen a regi meg hagyomanyos gurung reszek erdekesek.. Aztan ajulas...

6. nap

Ebreszto reggel 5kor, hatha tiszta az ido es latszanak a hegyek.. Es igen az Annapurna South egesz jol latszik..
A mai menu eloszor 1,5 ora ereszkedes a folyoig.. Kolepcsokon. Fuggohidon at. Utana egy nagyon durva szint felfele, vagy 600 meter. Kolepcsokon. Ebed annak aki tud enni. Utana mar csak a kovetkezo kb 400 meter szintet kell megmaszni hogy Tolka faluban elerjuk a szallast. Ez nem volt olyan hosszu nap, netto 5 orat mentunk.
A taj kb mint elozo nap, de egyreszt szep, masreszt minden faluban van valami erdekesseg .. Hol gombat szaritanak, hol spenotot, hol kismacska van, hol kiskecsket simogatunk. Persze en leginkabb a letfenntartasert kuzdok, lazasan, nemi levessel feltoltve...Delutani pihenonket csak egy menesnyi teherhordo lovacska zavarja meg, szines szott szerszamokkal es csengokkel felszerelve. Nem haragudtunk.

7. nap
Vegre laz nelkul lepcsozom, mar csak hoemelkedesem van. Igy azert konnyebb es nem is megyunk csak  kb. 500 meter szinetet felfele, egy 2000 meteres dombon kell atmaszni. A taj is valtozik, a foldek utan mar egy tolgy es rhododendron erdoben nyomjuk es lefele. Vannak ugyan piocak, de az indiai elmenyekhez kepest alig es nem is profik. Eleg gyorsan Damphusba erunk, delutan olvasas, es persze alig varjuk a nap fenypontjat amikor megrendeljuk a vacsorat...

8. nap
Bar brutal szep kilatasa van a kis teahouse-nak ahol alszunk, mar reggel 5kor felhos az ido. A hegyek nem latszanak, csak a paraban a napfelkelte. Sajnos ez a hatranya annak hogy a monszun idejen trekkingelunk. A nagy elonye hogy alig lattunk feher embert, pedig ezeken az utakon csucsidoben neha 100-150 turista araszol egymas mogott. Esni amugy csak delutan esik, kb egy orat, eddig meg elazni sem sikerult, mert addigra mindig elertuk a celfalut.
Ma csak lefele menes van, 2 oranyi lepcsozes Phedi-ig. Innen vissza Pokhara. Koran ott vagyunk, igy a delutan varosnezessel telik, Devi vizeses, barlangban templom, barlangban vizeses, tibeti gompa ahol pont latunk egy szertartast, Seti folyo szoros, templom,  Phewa Tal to, Gurka muzeum, regi newari varosresz... Aram nincs, es esik, de talaltam internetet ami mukodik.

Azert a lepcsok es az ejszakai lazas izzadas hianyozni fog, de holnaptol 2 nap rafting :-)

Gondoltam irok, de nem egyszeru.. Kell hozza internet, ido es aram. Egyszerre.

1. nap

Reggel erkeztem. De eltartott egy darabig amig az orszagba is bejutottam. 5 helyen alltam sorba mig lett vizumom. Kulon embernel kell fizetni, papirt leadni, papirt visszakapni, vizumot beragasztatni, alairast kapni..

Aztan meg maradtam a repteren egy darabig, mert par napja kiderult, hogy hivatasos utazo baratom - vandorboy (vandorboy.com), aki egyebkent oregszik mert civil allasa is van mar, turakat vezet az Eupolisznak - is Kathmanduban van. Vagyis az nap indul haza, mikor en erkezem. Igy megvartam. Ezalatt szemelyesen megismertem a repuloter osszes hivatalos es illegalis taxisat...legalább 3x beszéltem mindegyikkel - nem, nem kell taxi, várok valakit..

Beszelgettunk sokat, cuccokat pakoltunk. Aztan kivalasztottam az ismerosok kozul egy szimpatikusat, lealkudtam az arat es eltaxiztam a szallasra...

2. nap 

Ami van: meleg, por,

Ami nincs: monszun eso, turistak

Szerintem ez igy jo. Elmentem egyedul setalni. Terkep nelkul, ha lett volna is mindegy, mert utca nevek nincsennek... es ha lennenek se tudnam oket elolvasni. Klasszikusan a Thamel nevu varosreszben lakom, pici hangulatos utcak, brutal forgalom, millio kis bolt, motor, bicikli...

A Durbar teren nezelodtem.. Alig molesztalt nehany onjelelot idegenvezeto, de nelkuluk is elvoltam..

5 perc mulva mar lattam az elo Kumarit, aki egy 7,5 eves kislany es elo isten. Szigoru szabalyok alapjan valasztodik ki es ahogy elkezd menstrualni vege a karriernek.. Nagyon ritkan lehet latni eloben, egy ablakban ult es unatkozott par percig.

Aztan leszart egy galamb.

Gondoltam tuti szerencsem lesz.

Amugy nagyon szep hindu templomok es palotak vannak, a 17.-18. szazadbol, es amig volt kiraly addig itt lakott...

Delutan talakoztam a vezetovel es az utitarsakkal. Akik 2-en vannak.. eleg private tour jellege lesz az utazasnak. Egy fiatal (de nem alkoholista) ausztral fiu aki francia-kínai keverék (de ez nem látszik) es egy bangladeshi-irani keverek, de amúgy angol lanybol all a csapat.

Este vacsi egy tipikus napali etteremben, folklor musorral es sorrel...en nyilvan megkostolom a raksi-t is (rizsbor, de a szake jobb)

3. nap

Ma Kathmandu kornyeken neztunk meg ket helyet

Pashupatinath - a legfontosabb hindu templom Nepalban, a szent Bagmati folyo partjan. Ez utobbi lehet h szent de a mikrobiologiai tisztasaga ranezesre sem teszi furdesre alkalmassa.. ez nyilvan az zarandokokat nem zavarja. Siman mosakodnak benne..

Közben nehany meterrel arrebb epp befejeződik egy hamvasztas, a hamut mossak bele a folyoba..

A fo (Shiva) templomot csak kivulrol tudtuk megnezni, csak hinduk mehetnek be. De igy is szep. Lattunk meg csomo kisebb templomot, meg ego halotti maglyat, zarandokot, majmot es szent tehenet.. Ami a legjobb egy darab turistat se. Nagyon hangulatos az egesz.

Bodhnath - buddhista stupa. Nagy, regi es erdekes. A regi Lhasa Kathmandu kereskedelmi ut egyik fontos pontjan all. Mindenhol zaszlok, mantra kerekek, szentelyek, zarandokok.. Olyan mint egy kulon tibeti varosresz.

Holnap a reggeli busszal megyunk videkre, Pokhara-ba. Onnan negy nap trekking az Annapurna regioban.. 

Mivel idén, a szokásos téli utazásra nélkülöznöm kellett Papát az új londoni állása miatt, ki kellett találnom hova és hogyan megyek egyedül.. Végül úgy döntöttem Afrika, a kedvenc kontinens és ki kellene próbálni valami újat, overlanding.. Azt nagyjából tudtam mely országokat szeretném látni - Botswana, Zimbabwe. Azért ezeket, mert itt gyakorlatilag lehetetlen a hagyományos hátzsákos utazás napi 10-20 $-ból.. A látnivaló főleg nemzeti parkokból áll, ami 4x4 és vezetőbérléssel lazán felnyomja akár napi 400$-ra is a költségeket, minden luxus nélkül. Botswanában egyszer csak eldöntötték h kevés turistát akarnak látni, de azok fizessenek sokat és felemelték az árakat a tízszeresére.

Nos így lett Botswana – Zimbabwe – Dél-Afrika 4400 kmoverlanding – ami talán a legköltséghatékonyabb (de eddigi utazásimhoz képest még mindig drága) formája az afrikai kalandozásoknak. Már csak a megfelelő céget kellett megtalálnom. Referenciák nélkül ez sem olyan könnyű, de szerencsére nem lőttem mellé..

Szóval mi is az az overlanding? A múlt század közepén kialakult motorizált, önellátó utazási forma. Általában hetekig-hónapokig tartó utazást jelent, a kezdetekben főleg Afrika (és Ausztrália) területén, mint a klasszikus Kairo – Fokváros, 4x4 terepjáróval vagy teherautóval. Kb. a 60as évektől aztán elindult a szervezett, kereskedelmi formája is. Van néhány cég aki erre specializálódott utakat árul, én is egy ilyennel mentem. Ilyen cégek a Nomadtours, az OverlandingAfrica, és Dragoman, Gecko’s, Imaginative Travellers, ez utóbbi három már egy cégcsoport lett.

Egy bazi nagy, narancssárga, MAN márkájú átalakított kamionnal utaztam. Az alja profin kialakított raktér: a sátraknak, matracoknak, konyhának, székeknek, asztaloknak, víztartálynak, tartalék benzintanknak, szerszámoknak, homoklétráknak, és persze hátizsákjainknak. Felül pedig nagy ablakok és max 24 utas. A székek alatt saját lakattal zárható tárolóval az értékeknek. Hűtőláda, sokat volt használva...

A sátrak is erre a műfajra kifejlesztett, egyszerűen felállítható, nagyon strapabíró darabok (és vagy 25 kg mindegyik), szúnyoghálóval stb ellátva. Gyakorlatilag 4 ember simán el tudna aludni egyben, de ketten szokás használni őket. Alváshoz még jár egy kb 3-4 cm matrac is. A sátrakat mindenki maga állítja fel és bontja le reggel (és addig nincs reggeli, míg be nincs minden pakolva a truck-ba )

Kempingezés vagy a bozótban, teljesen nomád módon, mindenféle létesítmény nélkül; vagy kialakított campsite-okon ahol van zuhany, wc, kerítés, néha még bár és medence is. A biztonságra nagyon figyelnek mindenhol.

Az étkezés teljesen önellátó, pár naponta lehet bevásárolni, vizet, szeszt és snacket stb venni, ha éppen lakott területet érint az út. A kajavásárlás közösen összedobott kasszából történik, ez a travel „kitty”. Mi vittünk egy szakácsot, de kellett/lehetett segíteni, zöldséget pucolni, mosogatni, pakolni. Azon sok múlik, hogy az adott úton milyen a „személyzet”. Az első részben egy ultra jó fej (zimbabwei) szakácsunk volt, Inosz. Aki jól főzött és volt humora. Délben 3-4 féle saláta, reggelire tükörtojás, sült szalonna, esti tábortűzhöz még marshmallowt is szerzett az ausztráloknak sütögetni.. És minden este megköszönte a segítséget. Ünnepélyesen elmondta mi lesz a menü, majd a végén elhangzott a szokásos: And a the dessert is tea, coffee and Milooo  (ez utóbbi egy hideg/meleg, vízzel/tejjel készíthető instant ital, ami összetételt tekintve kb. maláta és kakaó) Ez utóbbi minden ausztrál útitársam nélkülözhetetlen takarmánya volt (a cider mellett). Sajnos a túra második szakaszán a szakácsunk elég gyenge volt, nem engedett segíteni, így sokkal kevesebb fajta és egyhangú kaját csinált. Saláta, gyümölcs véletlenül se, és gyakorlatilag a vacsorát kivéve szendvicset ettünk. Brrr

Ha már a „személyzetről” esett szó, ezen a túrán egy sofőr, egy szakács és egy guide utazott velünk. Félúton csere. Egy újabb és kevésbé profi/kedves/jó fej bandát kaptunk. Mindenki zimbabwei volt, a guide-ok elég jól beszéltek angolul, de valamilyen szinten mindenkivel lehetett kommunikálni. A guide mondta el minden nap az alap gyakorlati és elméleti tudnivalókat a programokról, illetve szervezte le, amit menet közben szervezni kellett. A szafarikon viszont külön helyi sofőr és/vagy guide volt (ezeken általában nyitott kis terepjárokkal mentünk, amikből jobban látni és könnyebb fotózni). Jellemzően a botswanaiak nem mondtak semmit azon kívül, hogy az ott egy zsiráf..stb. A zimbabwei, és dél-afrikai parkokban azonban nagyon képzett, profi guide-ok voltak, akik jól beszéltek angolul és rengeteg érdekes dolgot meséltek az állatokról, madarakról, növényekről…

Összesen csak 17-en voltunk, az útitársak egy kivételtől eltekintve ausztrál kenguruk voltak, és többnyire a 30 alatti korosztályból (volt 2 apuka is, akik lányukat illetve fiúkat hozták nyaralni). Hangosak, idétlenek és egyfolytában részegek vagy másnaposak voltak.. Szerencsére volt azért közöttük is egy-két használható arc. A túra első részére sajnos kifogtunk egy gyakorló pszichopata csajt is….sokat rontott a társaság közérzetén.

A napi rutin: reggel még sötétben, általában 4 és 5 között ébresztő, sátor lebont, bepakol, reggeli és indulás vagy szafarizni vagy a truck-kal a következő célhoz. Ebédidőben megáll a truck valahol, busibusi (toalett ügyek), ebédkészítés, aztán tovább. Az új táborhelyen sátrak felállít, aztán vagy program vagy vacsora főzés. Lakott területen csak annyi időre álltunk meg amennyi a bevásárláshoz elég, így gyakorlatilag internetezni lehetetlen volt (meg mondjuk amúgy is idegtépően lassú). Olyan szempontból is válogattam a különböző cégek különböző útjai között, hogy ha lehet a 3 hetet ne a truck-ban zötykölődve töltsem. Előre megadták kb. mikor mennyi idő az utazás, ezen kb. 55-60 óra volt a 3 hét alatt, de volt olyan 3 hetes út ahol 110-120 órát töltöttünk volna a kamionban.

Amit totál feleslegesen vittem az a Lonely Planet útikönyv, jó ha van olvasnivaló, inglisbukot lehet csereberélni is, de nem kell LP a túléléshez. Tudtam volna viszont egy állat- és madárhatározót használni. Volt mindenféle dugóhoz adapter és elosztó a kamionon, ezeket is feleslegesen cipeltem. Amit legtöbbet használtam azaz önfelfújó matrac volt, és a dry sack különböző méretben (eső, por), ami elengedhetetlen az a fejlámpa, ruhaszárító kötél, és saját lakat, meg egy jó távcső.…

 Annyi érdekessége még volt a túrának, hogy abszolút out of season voltunk. Ez az időszak a nyár, és egyben az esős évszak is. Így mivel sok a víz kevesebb/nehezebb állatot látni (ha szárazság van az itatók, víz köré gyűlnek). Viszont cserébe vannak mindenféle bébi állatok és kevesebb a turista.  Minden zöld, virágzik, még a Kalahári sivatag is. Szerencsére semmilyen programunkat nem zavarta meg az eső, vagy éjszaka zuhogott vagy amíg a truck-kal utaztunk..

Összefoglalva, ez egy relatíve költség-hatékony és nagyon kényelmes, valamint biztonságos módja az utazásnak. Minden profin leszervezve, így rövidebb idő alatt lehet egységnyi látnivalót abszolválni. Én azért elég sok hátrányát is találtam, az ember sajnos nem tudja útitársait megválogatni, és elég egy hülye a csapatban.. Ami nekem legjobban hiányzott, hogy alig van kontaktus a helyiekkel.. Nincs tömegközlekedésen buszozás, piacon melósokkal együtt evés stb. A program adott és feszített, és bár ettől hatékony, de egyéni érdeklődés kielégítésére nincs mód. Pedig az ember van ahol tovább maradna, vagy van ami kevésbé érdekli. Én biztos szívesen láttam volna egy helyi piacot..de ez például kimaradt.

Szóval én maradnék a kettesben, hátizsákkal műfajnál.. Remélem Papa idén ráér :-)

17.- 18. nap

Kruger Nemzeti Park. Az első vélemény nem változik a későbbiekben sem, nagyon profin megcsinált a hely, beleértve az utakat, táblákat, kemping helyeket és a vezetőket. És az állatok is profik:-)

Program szerint a bazi nagy narancssárga kamionnal kellene szafarira menni, mivel több mint 200 km-t kell megtenni egy nap alatt a Parkon belül, a következő táborig. Na ne. Így aztán upgrade-eljük magunkat nyitott terepjárókra, amikkel le lehet hajtani az aszfaltos főútról.. Nos nagyon megérte. Bár amikor egy hatalmas hím elefánt megtámadta tülkölve a jeepet, felmerült bennem a truckban biztonságosabb lenne, de mi nyertünk, addig dudáltunk, míg félre állt.

Két csúcspont volt, eddig láttunk mindent, kivéve leopárdot. Kevés is van belőle és annyira terepszínű, hogy igen nehéz észrevenni. Most sem mi vesszük észre, hanem egy (nagyon profi) zsiráf. Állt az út közepén, aztán megijedt a terepjárótól, elsétált, de feje mereven végig egy irányba nézett.. Mi meg lekezdtük nézni, mit néz a zsiráf. Ott volt a fűben a leopárd :-)

A másik egy csapat orrszarvú volt, ami még nem extra, de volt velük egy bébi. Hát ez volt a legesleges legcukibb, böködte a nem létező szarvával a felnőtteket, hogy fogócskázzanak vele.. Össze-vissza ugrált, szaladgált, mint egy kölyök kutya, van fotóm, amin mind a négy lába a levegőben van :-)

19. nap

Blyde River kanyon. Zöld, hatalmas kanyon, 26 kmhosszú, kb. 750-1200 méteres függőleges piros homokkő sziklafalakkal. Jól néz ki, de nem egy Colca-kanyon.. Megnézzük a God’s Window-t, de sajnos felhős, nem sokat látni. Illetve a Three Rondavels-nek nevezett 3 hatalmas kerek sziklát. Ezután Bourke Luck Potholes – szép, színes sziklák, csomó vízesés és itt felhő sincs az égen…

20. nap

Pilgrim’ Rest az utolsó látnivaló mielőtt visszaérünk a kiindulási helyre, a Pretória melletti táborba.

Pilgrim’ Rest egy aranyásó falu, 1873-tól ástak itt a festői Lowveld-völgyben. Ez eredeti falu gyakorlatilag egyedülálló módon fennmaradt, pedig az aranyásók mindent bádogból és fából építettek, arra gondolván, ha egyszer elfogy az arany, továbbállnak. Az arany azonban majdnem 100 évig kitartott… A guide egy órát adott rá, hogy megnézzük a falut.. ami semmire sem elég, illetve annyira felsétáltunk a temetőhöz a sátortársammal..
Némi lázadozás után maradhatunk még pár órát, nem rohantunk amúgy sehova.

A visszaút Pretóriáig csak a tilos megállni, emberrablás veszély táblák miatt volt érdekes. Még megálltunk néhány hekto szeszt venni a kenguruknak a búcsúbulira. Megitták.

21. nap

Takarítok néhány órát a totál másnapos (vagy még részeg) tinikenguruk után.. Olvasás, búcsú sör a medence parton, játék a kutyusokkal (van vagy 6, minden méret a német dogtól a beagle-ig), aztán irány a reptér :-(

15. nap

Great Zimbabwe Ruins, avagy a Nagy Zimbabwe Rom - világörökség. Innen kapta az ország a nevét, azt jelenti kőházak. A 11. századtól építették, az afrikai civilizáció legnagyobb kőből épült régészeti emléke. A sonák egykori királyságának fővárosa, és jelentős kereskedelmi központ volt, ahol aranyat, rezet, elefántcsontot és rabszolgákat, indiai szövetre, kínai porcelánra cseréltek. Hatalmas kőfalak, tégla formájú gránitdarabokból. Van erődnek nevezett rész, bazi nagy kerekded sziklatömbökre építve egy domb tetején. Az egyik oldalon van egy barlang jó akusztikával, amit itt mondasz, lehet hallani a völgyben is.

A Nagy karám egy brutál kőfallal körülkerített elliptikus rész, gyakorlatilag 7-9 méter magas, két párhuzamos gránitfal. Ezen belül van egy kb. 10 méter magas Kúp, elég rejtélyes egy torony, mert tömör és nyílás nincs rajta, fogalmuk sincs róla mi lehetett régen. Aztán van továbbá pár nyers téglaház és sárkunyhó, itt énekelnek és táncolnak is neked a helyiek, akár akarod akár nem.

Estére gyönyörű helyen táborozunk, egy koloniális villa kertjében, trópusi virágok, kilátás a tóra.. Muszáj kiülnünk a villa teraszára a naplementében egy koktélra, az egy kicsit furcsa, hogy szmokingos pincér szolgálja fel.

16. nap

Át a határon. Hosszú sorok először a zimbabwei oldalon. Itt kiderül, hogy bár 2 hetes vízumot kértünk, 1 hetet adtak néhányunknak, még mikor Botswanából átkeltünk a határon. Azaz a vízumunk egy napja lejárt, elvileg személyenként 100 usd a bünti – vagy összesen 100-ért meg lehet vesztegetni a határőrt. Megvesztegetjük. Aztán még sorba állunk pár órát a másik oldalon, hogy bejussunk Dél-Afrikába.

Táborhely egy Tshipise nevű helyen, semmi különös egy melegvizes forrást kivéve, így lehet pancsolni a meleg, forró és még forróbb medencékben.

11. – 12. nap

Új kamion, új csapat és néhány új útitárs. Irány a Hwange Nemzeti Park. Itt egy privát lodge mellett sátrazunk a bozótban. Délután elmegyünk megnézni egy rezervátumot, ahol a legveszélyeztetettebb ragadozók egyikének, a painted dog-nak (festett vagy afrikai vadkutya) megmentésével foglalkoznak. Meglehetősen hosszúlábú, nagy fülű, kutyaszerű állatok, barna, sárga, fehér, fekete és vörös, összevissza foltos bundával.

Falkákban élnek, a kölyköket közösen nevelik és gondoskodnak a sebesült és beteg társaikról is. Itt is a domináns pár a főnök, és a monogám alfapáron kívül egyetlen falkatag sem párosodhat. Nagyon hatékonyan vadásznak, kifárasztáson alapuló stratégiával. A falka kilométereken keresztül képes üldözni a zsákmányt, akár 55 km/h sebességgel, ahogy az áldozat elfárad, jól megeszik.. Otthon aztán a kölyköknek, betegeknek felöklendezik a félig megemésztett táplálékot.

Este aztán páratlan élményben van részünk.. Egy kis tó melletti leshelyről nézzük a sötétben az inni érkezett elefántcsordát. Vannak úgy 30-50 között, minden méret. Olyan közel jönnek, hogy nem férnek bele képbe (így aztán video készül róluk) és simán kiihatnák a poharamból a vodka-tonikot. Na ez az a pont, ahol az amúgy igen hangos kenguruk is néma csöndben vannak..csak az elefántokat és a tücsköket hallani. Később vezetők jönnek, hogy visszakísérjenek minket a pár száz méterre levő sátrakhoz, nem nagyon értjük, aztán csak annyit mondanak mindenki be a sátorba, no busibusi.. ja elindultak az oroszlánok vadászni...

Másnap egész napos vadles, közben hol esik az eső hol nem, de azért elég sok állattal, madárral találkozunk.

13. – 14. nap

Antelope Park, Gweru. Leg, leg, leg… A legszebb campsite, legkirályabb programok.. Mindenfélét lehet csinálni, lóháton zsiráfot, zebrát nézni, holdfényben elefántháton kirándulni, hajnalban gyalogos szafarira menni, kenuzni a folyón stb..És ugye ott vannak az oroszlánok, több mint 90-en. A Park lényege, hogy egy több lépcsős programon keresztül az ott született oroszlánokat alkalmassá tegyék, majd szabadon engedjék a vadonban. Vannak köztük, akik sohasem találkoznak emberrel, de vannak akiket kicsi koruktól emberekhez szoktatnak, ezek jelentik aztán a bevételt, amiből az első csoport nevelését finanszírozzák.  Úgyhogy én mentem mindenre, ami oroszlánokkal kapcsolatos. Sétáltam 6-8 hónapos oroszlán kölykökkel, nincs nyakörv, póráz stb, csak mentek együtt sétálni, a kb. 60 kg-os cicákkal :-) Ez a méret már elég lusta, még reggel sem pörögnek. Megnéztem, hogy esznek a nagyok (200-250 kg, heti 1x van kaja), vadászni tanulni vittünk nagyobbakat terepjáróval éjszaka, végignéztem a tenyésztő program különböző lépcsőit. Aztán sétáltattam még kisebb, 4 hónap körüli oroszlánokkal is.. Ez utóbbiak még nagyon játékosak és vicces, hogy úgy játszanak, másznak fára, birkóznak egymással, élesítik a körműket, mosdatják egymást, mint a házicicák :-)

9. – 10. nap

Határátkelés Zimbabwe, érkezés Victoria Falls városba. Csinos és hatalmas kemping, ahol egyszerre 4 Tök táborozik… Délután sétálni indulunk, lássuk a Zambézit.. Mivel gyönyörű idő van, napsütés ezerrel Bennel kettesben elindulunk megnézni a Viktória vízesést, (Mieke még itt marad napokig, ő ráér később is erre) jó döntés, mert másnap egész nap esik az eső. Esőerdő, a vízesés brutál és mindenütt szivárvány… vauuuu … szép nagyon. Este búcsúvacsora viharral, áramszünettel és vadkajával.. Kipróbálok mindent az antilop pástétomtól a kudu steakig, aztán még dobolunk, és nyilván meghallgatjuk a helyi jóst a jövőnkről is. Aztán még kis séta, még több eső és még több sör, így belülről is elázzunk. Hajnalban búcsút veszünk azoktól, akiknek a túra csak eddig tartott, mert vagy haza, vagy más irányba mennek. Sajnos a két legjobb fej útitársamat bukom ezzel, Mieke még 3 hónapig utazik és Ethiopiában fejezi be, Ben pedig hazamegy Sydneybe.

Mivel másnap esik az eső, mindenképp vizes program lesz. Én egész napos raftingra indulok a csapat adrenalin éhes tagjaival. 19 számozott rapid (persze van még egy csomó zúgó, ami annyira „könnyű” hogy nincs száma), 26 km, grade III- V.

Rövid biztonsági tájékoztató, leereszkedés a folyóhoz és máris egy nagy raftban találom magam a Zambézin. Megtanuljuk a vezényszavakat, előre, hátra, gyorsabban eddig ismerem. A bukj le az aljába és kapaszkodj, valamint a kezdjél imádkozni, az újdonság. Később kiderül, van amikor már csak ez a megoldás marad. Közben realizálom, hogy a vezetők itt is ugyanazokat a jelzéseket használják egymás között, amit Soca-án szokás. Az első rapid a 4. "Morning Glory" (a zimbabwei oldalról itt kezdődik a rafting) elég jó bemelegítés, rögtön grade IV., van hajó, ami rögtön borul. Mi ezt és a következőt (Stairway to Heaven grade V.) borulás nélkül abszolváljuk. Az látszik, hogy vezetői szempontból nem olyan technikás a folyó, de hatalmasak a hullámok és ha a rapid előtt nem sikerül a megfelelő pozícióba tenni a raftot, tuti a borulás (és vannak krokodilok). Ki is próbáljuk, a 7.nél, Gullivers Travels névre hallgat, grade V és a leghosszabb rapid, 750 méter. A kedves társak a hajóban, ahogy meglátják a zúgót abbahagyják az evezést :-), így persze rossz helyről indulunk és az első hullámnál borulunk, gyakorlatilag végig úszva tesszük meg a távot. Én legalább a hajóba kapaszkodva, lapát a másik kézben, de szomjas így sem vagyok a végére, nyeltem pár liter Zambézit.. Több egyszemélyes „mentő” kajak követi a nagy raftokat, ők segítenek a többieket és a lapátokat összegyűjteni. A 9. Commercial Suicide, ez grade VI, mi sétálunk, a hajók üresen mennek le, alul kihorgásszák őket.. Aztán én úszom még egyet, megint rossz irányból veszünk egy rapidot, a hajó nem borul, de engem egy hatalmas hullám szó szerint kimos a hajóból.. Király, fejemen a raft, 9 emberrel, de valahogy kimászom, az evező még meg van, berángatnak a hajóba, ennek eredmény 2 tenyérnyi kék folt.. A továbbiakat már ügyesen csináljuk, néha direkt úszunk, mert a víz melegebb, mint a levegő.. Aztán egy állítólag annyira könnyű rapidnál, hogy száma sincs, a raft végében ülőket mind kimossa egy hullám, a vezetőt is beleértve.. na ezen sokat nevetünk. A végén Hippo, a guide megkér, hogy cseréljünk helyet (a végében ülök), elkezd pakolni, én meg próbálom kormányozni a raftot..és vauuu egész jól sikerül egyenesben tartani.. Ez Hipponak is feltűnik kérdezi, hogy tanította-e ezt nekem valaki :-) Misiiiii :-) Aztán már csak a Batoka Gorge-ból kell kimászni, 250 m szintkülönbség, jó meredek, de végén kapunk sört.. Másnapi tanulságok: annak ellenére, hogy egész nap felhős volt az ég és esett az eső, sikerült megégnem, viszont a Zambézi elég tiszta lehet (a folyóról beszélek nem a sörről), mert a több liternek, amit megittam nincs semmi mellékhatása..

7. – 8. nap

Maunból egy jó hosszú utazás következett a Tökkel.. át a Kalahári sivatagon. Később aztán az út két oldalán ősi, kiszáradt sós tómedret látni (Makgadikgadi pan), simán holdbéli táj (Top Gear 2007). Meg hihetetlen mennyiségű szamarat. De tényleg minden 100 méterre átlag legalább egy szamár jut..gazdával vagy gazda nélkül, de sétafikálnak mindenhol… Állami program keretében kapják a farmerek ingyen és ötösével a szamarakat, aztán ezek jól elszaporodnak és jönnek-mennek az úton, te meg kerülgeted őket, mondhatni ez a természetes forgalomlassító. Ezen a szakaszon már megjelentek az út melletti elefántveszély táblák… vicces, egész addig amíg hmmm  meg nem láttam, hogy tényleg van elefánt az úton. Sétál.

Chobe folyó, nemzeti park. Sátorverés a kempingben, aztán irány a folyó, hajókirándulás naplementével és állatokkal. Sajnos a hajón is volt pár…nagyon részeg és hangos kenguru. A hajóra mindenki vihet magával innivalót, nos kedves útitársaim az egész nagy hűtőládát felhozták, és kiitták. Szerencsére azért minden állatot nem sikerült elriasztaniuk (bár dolgoztak rajta keményen) így láttunk vizilovat, krokodilt, varacskosmalacot, mindenféle antilopot, bivalyokat stb…

Másnap hajnali vadles, már annak aki nem másnapos és fel tud kelni reggel 4kor. Így utólag ez volt legszebb nemzeti park és legjobb vadles, a folyó miatt rengeteg állat, baobab fák.. Mindjárt kezdetnek egy hiéna család, aztán oroszlán anyuka két kamasszal vadászik a reggeli antilopra, kudu, varacskosdisznó, különféle antilopok, zsiráf, elefánt, zebra stb… szóval itt 2-3 óra alatt gyakorlatilag mindent láttunk…

Napközben pihi, mi be a városba, Bennel kávézni és sörözni egy gyönyörű folyóparti teraszon.

Este újabb vadlesre indulunk, most már teljes létszámban, és ha nem is annyival mint reggel, de még mindig jó sok állattal találkozunk. Aztán bozót kemping egy hatalmas fa alatt.. Este iszogatás a tábortűznél, ahol mint utóbb kiderült a sátortársam (Mieke) kicsit jobban belehúzott ..ezért aztán hajnalban arra ébredtem, hogy sikoltozik mellettem a sátorban. Klassz. Próbálom felébreszteni, mielőtt összeszalad a csapat, de olyan rémálma van, hogy előbb rám ugrik (na itt bennem is felmerült egy jó kis sikítás), csak aztán ébred fel.. Rávettem egy kis éjszakai busibusira, adunk az adrenalinnak, hátha megnyugszik hehe.. visszafekszünk, na erre nem elindulnak az oroszlánok vadászni.. félelmetes üvöltések, dobogó paták, antilopok menekülnek.. hát Mieke nem lett nyugodtabb így aztán én se aludtam.

Másnap újra át a parkon, irány Vic Falls.