11. nap

Chitwan Nemzeti Park - ez is világörökség. Majdnem 1000 km2, szálafa erdő, elefántfű, mocsár ahol mindenféle állat él - szarvasok, majmok, vaddisznó, lajhár medve, egyszarvú orrszarvú, elefántok, és persze tigrisek.. Sajnos a maoista felkelés alatt sok elpusztult belőlük. Ha csak rövididőre is, de megint sikerült egy újabb állatfajjal is találkoznom itt - igen, a részeg kenguruk itt is megjelentek..

A Gecko' különböző túrái itt futottak össze (mindig van egy közös pont ahol egyik túráról a másikra át lehet szállni), így együtt töltöttük a napot 2 másik kizárólag (részeg és nagyon hangos) ausztrálokból álló csapattal. Még jobban értékeltem a két utitársamat...

Dzsungel túra elefánt háton. Reggel korán ki az elefánt állomásra, kerestem egy szimpatikus fánit, szépen felültünk rá 4en és elindultunk. Utóbb kiderült jól választottam mert a mahut (aki az elefánt gondozója, trénere, vezetője stb) hamar ráérzett hogy mi tényleg szeretnénk állatokat látni, úgyhogy leakadtunk a hangoskodó többiekról, és külön csatangoltunk az erdőben.. Jó szeme volt mert elég sok szarvast látunk, pöttyöset és az ugatós fajtájut is, majmokat, orrszarvút meg sambart.

Utána nyilván segítettünk megfürdetni az elefántot, de mi sem úsztuk meg szárazon :-)

Délután még elmentünk a folyón kenuban evezgetni, de állatokat nem igen láttunk (már a részeg kengurukon kívül), pedig elvileg 2 féle krokodil is lakik errefelé.

Aztán még megnéztük az elefánt telepet, ahol az orrmányosokat szaporítják.. (vannak szerelem gyerekek is, mert a vad hímek párzási időszakban rendszeresen bejárnak csajozni) Hát mit mondjak a 2 hónapos bébi elefánt simogatása nem mindennapi élmény.

Este búcsúvacsi mert Guy egy másik csapattal India felé folytatja..

12. nap

Vissza Kathmandu-ba, egész nap kanyargás a szerpentínen.

Délután elnézünk a Garden of Dreams nevű helyre, ami ausztria által szponzorálva lett helyre állítva, gyönyörű keretek és pavilonok, szökőkutak..alkalmas hogy az ember kipihenjen egy egész napos buszutat, de az hogy vínersnicli és zachertorta van az étlapon, az még nekem is erős...

Este újabb búcsú vacsi mert a túra hivatalosan most ér végett, bár mi még Zuleikával maradunk szobatársak a következő napokra.

9. nap

Mentunk raftingolni a Seti folyora...

Pokhara-tol kb egy masfel ora autozas, most nem busszal hanem szalloda autojaval megyunk. Az ut sem remes, (katyuk vannak, de nincs szerpentin), de igy is borzalmas balesethez erkezunk alig par perc kesessel. Iskolabusz utkozott majdnem frontalisan egy teherautoval, ez utobbi hogy elkerulje letert az arokba. Uvolto, siro emberek probaljak menteni a sebesulteket, a gyerekeknek ugy latszik nincs baja, de a teherauto fulkejebol felig kilogo soforon mar nem lehet segíteni. A latvany szornyu, sokat latott nepali vezetonket is megviseli. Sajnos az ilyen balesetek nem ritkak errefele. Az aszfalt borzalmas, keskeny utak, szerpentinek, siman eloznek a kanyarban, semmi vedokorlat, nagyon gyatra muszaki allapotu teherautok, buszok..

Nem vagyunk tul jo hangulatban mikor megerkezunk a rafting beszállohelyre. Ami azert is erdekes mert a monszun mar elkezdodott. Elvileg ez egy konnyu folyo, de a sok viz miatt ilyenkor sokkal gyorsabb es a rapidok is nehezebbek.. Valamint a kek viz helyett egy saros, gyors, barna izen kell evezgetni.. Szoval lassuk be nem ez a fo rafting szezon. Nekem nem volt tul izgalmas, de utitarsaim eloszor csinaltak ilyet, ok az elejen meg sikoltoztak (aztan mar azert nem, mert ebben az esetben az ember szaja rogton saros vizzel lesz tele, ami nem finom, igy errol gyorsan leszoktak). Ami meg fura volt hogy a vezeto hatul ket par evezovel iranyitotta a hajot, nagyon profin (mondjuk 22 eve csinalja). A hajoban egyebkent az teljes kemping felszerelesunk es minden cuccunk be volt pakolva. Ha ez borul, azt senki nem forditja vissza... De nem borult. Gyakorlatilag 12 merfoldet tettunk meg 2 ora alatt olyan gyors volt a viz. Aztan satorveres, tea, pihi, vacsi... Az oreg amugy a satrat akkor vette mikor raftingolni kezdett, semmi ablaka nem volt (ejszaka is 30 fok felett van), viszont alul hatalmas lyukak voltak.. ami jo hir igy, monszun idejen. Hat tul nem aludtam magam az biztos..

 10. nap
Masnap aztan a 10 merfold alatt tobb es nehezebb rapidot abszolvaltunk, de nem izgultam magam kozben halalra..
A taj amugy gyonyoru, zold dombok, fuggohidak a folyo felett, falvak, halaszok.. A legviccesebb az volt, hogy lattunk gyerekeket akik iskolaba egy autobelson mentek a folyon leereszkedve.. Siman mondhatjak a lecket elvitte a viz.

Lemegyunk a Trisuli folyoval valo osszefolyasig, ami erdekes, mert a monszun miatt a ket folyonak a szine es homerseklete is teljesen mas...A Trisuli sokkal hidegebb es szurke.

Aztan nemileg lemosva a sarat magunkrol elautokaztunk a Chitwan nemzeti parkhoz. Ez azert erdekes mert Nepal deli reszen van.. A homerseklet 45 fok arnyekban, 100 %os paratartalommal... Es esik mert meg nem eleg paras.

Delutan meg elmentunk egy helyi tharu falut megnezni. Az itteni eredeti lakosok allitolag malaria rezisztensek, masok csak az 50es evek ota tudnak betelepulni miota nincs malaria. A falvaikban mai napig tradicionalis valyog hazakban elnek. Jo nagyot setaltunk a nap lementeben a falu hazai es a rizs foldek kozott.

A lakni egy kisvarosban lakunk, ami csak azert izgi mert az uton fel, le setalgatnak az elefant szafari resztvevoi (nem a turistakra gondolok), ugyhogy figyelni kell nehogy a labuk alatt legyen az ember..

4. nap
Buszozas Kathmandubol Pokharaba. A busszal nem volt baj, de velem igen. Meg ki se ertunk a varosbol maris hanytatott eletmodot folytattam. Igy Pokharabol a megerkezes utan nem sokat lattam. Pedig szep (igaz eleg turistas) varos egy to parton korben hegyekkel (mondjuk a monszun miatt eleg paras, felhos, szoval alig latni a hegyeketl)

5. nap
Reggel rovid autokazas a trekking beszallo pontjahoz, Naya Phul-ba. Szerencsere eleg tiszta az ido, nehany csucs (Annapurna, Fishtail...) jol latszik. Megjon a ket teherhordonk is, ez a mai jo hir, mert nem vagyok tul jo eroben es kis zsakom igy is 8-10 kg, mert valamennyi vizet is vinni kell.

Aztan elindulunk, Ghandruk falu fele. Eleinte mezogazdasagi ut, aztan osveny a folyo vonalat kovetve. Majd kolepcsok, es meg lepcsok..Rizs, kukorica és köles foldek kozott. A panorama fantasztikus. Kis falvak, bivalyok, kecskek, foldeken dolgozo helyiek, iskolaba meno gyerekek.

Osszesen a napi tav 1000 meter szint felfele, kb 10 km tavolsag. 6 orat megyunk. Ez azert lazasan, kaja nelkul mar kicsit eros. És klassz mikor ki van irva, hogy mar megtettel 3872 lepcsot es mar csak 4985 van
hatra...De valahogy nehany liter vizet kiizzadva (ja kozben arnyekban van 30 fok) felerek. A szallasunk nagyon egyszeru de tiszta. Delutan meg korbe setaljuk a falut, kulonosen a regi meg hagyomanyos gurung reszek erdekesek.. Aztan ajulas...

6. nap

Ebreszto reggel 5kor, hatha tiszta az ido es latszanak a hegyek.. Es igen az Annapurna South egesz jol latszik..
A mai menu eloszor 1,5 ora ereszkedes a folyoig.. Kolepcsokon. Fuggohidon at. Utana egy nagyon durva szint felfele, vagy 600 meter. Kolepcsokon. Ebed annak aki tud enni. Utana mar csak a kovetkezo kb 400 meter szintet kell megmaszni hogy Tolka faluban elerjuk a szallast. Ez nem volt olyan hosszu nap, netto 5 orat mentunk.
A taj kb mint elozo nap, de egyreszt szep, masreszt minden faluban van valami erdekesseg .. Hol gombat szaritanak, hol spenotot, hol kismacska van, hol kiskecsket simogatunk. Persze en leginkabb a letfenntartasert kuzdok, lazasan, nemi levessel feltoltve...Delutani pihenonket csak egy menesnyi teherhordo lovacska zavarja meg, szines szott szerszamokkal es csengokkel felszerelve. Nem haragudtunk.

7. nap
Vegre laz nelkul lepcsozom, mar csak hoemelkedesem van. Igy azert konnyebb es nem is megyunk csak  kb. 500 meter szinetet felfele, egy 2000 meteres dombon kell atmaszni. A taj is valtozik, a foldek utan mar egy tolgy es rhododendron erdoben nyomjuk es lefele. Vannak ugyan piocak, de az indiai elmenyekhez kepest alig es nem is profik. Eleg gyorsan Damphusba erunk, delutan olvasas, es persze alig varjuk a nap fenypontjat amikor megrendeljuk a vacsorat...

8. nap
Bar brutal szep kilatasa van a kis teahouse-nak ahol alszunk, mar reggel 5kor felhos az ido. A hegyek nem latszanak, csak a paraban a napfelkelte. Sajnos ez a hatranya annak hogy a monszun idejen trekkingelunk. A nagy elonye hogy alig lattunk feher embert, pedig ezeken az utakon csucsidoben neha 100-150 turista araszol egymas mogott. Esni amugy csak delutan esik, kb egy orat, eddig meg elazni sem sikerult, mert addigra mindig elertuk a celfalut.
Ma csak lefele menes van, 2 oranyi lepcsozes Phedi-ig. Innen vissza Pokhara. Koran ott vagyunk, igy a delutan varosnezessel telik, Devi vizeses, barlangban templom, barlangban vizeses, tibeti gompa ahol pont latunk egy szertartast, Seti folyo szoros, templom,  Phewa Tal to, Gurka muzeum, regi newari varosresz... Aram nincs, es esik, de talaltam internetet ami mukodik.

Azert a lepcsok es az ejszakai lazas izzadas hianyozni fog, de holnaptol 2 nap rafting :-)

Gondoltam irok, de nem egyszeru.. Kell hozza internet, ido es aram. Egyszerre.

1. nap

Reggel erkeztem. De eltartott egy darabig amig az orszagba is bejutottam. 5 helyen alltam sorba mig lett vizumom. Kulon embernel kell fizetni, papirt leadni, papirt visszakapni, vizumot beragasztatni, alairast kapni..

Aztan meg maradtam a repteren egy darabig, mert par napja kiderult, hogy hivatasos utazo baratom - vandorboy (vandorboy.com), aki egyebkent oregszik mert civil allasa is van mar, turakat vezet az Eupolisznak - is Kathmanduban van. Vagyis az nap indul haza, mikor en erkezem. Igy megvartam. Ezalatt szemelyesen megismertem a repuloter osszes hivatalos es illegalis taxisat...legalább 3x beszéltem mindegyikkel - nem, nem kell taxi, várok valakit..

Beszelgettunk sokat, cuccokat pakoltunk. Aztan kivalasztottam az ismerosok kozul egy szimpatikusat, lealkudtam az arat es eltaxiztam a szallasra...

2. nap 

Ami van: meleg, por,

Ami nincs: monszun eso, turistak

Szerintem ez igy jo. Elmentem egyedul setalni. Terkep nelkul, ha lett volna is mindegy, mert utca nevek nincsennek... es ha lennenek se tudnam oket elolvasni. Klasszikusan a Thamel nevu varosreszben lakom, pici hangulatos utcak, brutal forgalom, millio kis bolt, motor, bicikli...

A Durbar teren nezelodtem.. Alig molesztalt nehany onjelelot idegenvezeto, de nelkuluk is elvoltam..

5 perc mulva mar lattam az elo Kumarit, aki egy 7,5 eves kislany es elo isten. Szigoru szabalyok alapjan valasztodik ki es ahogy elkezd menstrualni vege a karriernek.. Nagyon ritkan lehet latni eloben, egy ablakban ult es unatkozott par percig.

Aztan leszart egy galamb.

Gondoltam tuti szerencsem lesz.

Amugy nagyon szep hindu templomok es palotak vannak, a 17.-18. szazadbol, es amig volt kiraly addig itt lakott...

Delutan talakoztam a vezetovel es az utitarsakkal. Akik 2-en vannak.. eleg private tour jellege lesz az utazasnak. Egy fiatal (de nem alkoholista) ausztral fiu aki francia-kínai keverék (de ez nem látszik) es egy bangladeshi-irani keverek, de amúgy angol lanybol all a csapat.

Este vacsi egy tipikus napali etteremben, folklor musorral es sorrel...en nyilvan megkostolom a raksi-t is (rizsbor, de a szake jobb)

3. nap

Ma Kathmandu kornyeken neztunk meg ket helyet

Pashupatinath - a legfontosabb hindu templom Nepalban, a szent Bagmati folyo partjan. Ez utobbi lehet h szent de a mikrobiologiai tisztasaga ranezesre sem teszi furdesre alkalmassa.. ez nyilvan az zarandokokat nem zavarja. Siman mosakodnak benne..

Közben nehany meterrel arrebb epp befejeződik egy hamvasztas, a hamut mossak bele a folyoba..

A fo (Shiva) templomot csak kivulrol tudtuk megnezni, csak hinduk mehetnek be. De igy is szep. Lattunk meg csomo kisebb templomot, meg ego halotti maglyat, zarandokot, majmot es szent tehenet.. Ami a legjobb egy darab turistat se. Nagyon hangulatos az egesz.

Bodhnath - buddhista stupa. Nagy, regi es erdekes. A regi Lhasa Kathmandu kereskedelmi ut egyik fontos pontjan all. Mindenhol zaszlok, mantra kerekek, szentelyek, zarandokok.. Olyan mint egy kulon tibeti varosresz.

Holnap a reggeli busszal megyunk videkre, Pokhara-ba. Onnan negy nap trekking az Annapurna regioban.. 

Mivel idén, a szokásos téli utazásra nélkülöznöm kellett Papát az új londoni állása miatt, ki kellett találnom hova és hogyan megyek egyedül.. Végül úgy döntöttem Afrika, a kedvenc kontinens és ki kellene próbálni valami újat, overlanding.. Azt nagyjából tudtam mely országokat szeretném látni - Botswana, Zimbabwe. Azért ezeket, mert itt gyakorlatilag lehetetlen a hagyományos hátzsákos utazás napi 10-20 $-ból.. A látnivaló főleg nemzeti parkokból áll, ami 4x4 és vezetőbérléssel lazán felnyomja akár napi 400$-ra is a költségeket, minden luxus nélkül. Botswanában egyszer csak eldöntötték h kevés turistát akarnak látni, de azok fizessenek sokat és felemelték az árakat a tízszeresére.

Nos így lett Botswana – Zimbabwe – Dél-Afrika 4400 kmoverlanding – ami talán a legköltséghatékonyabb (de eddigi utazásimhoz képest még mindig drága) formája az afrikai kalandozásoknak. Már csak a megfelelő céget kellett megtalálnom. Referenciák nélkül ez sem olyan könnyű, de szerencsére nem lőttem mellé..

Szóval mi is az az overlanding? A múlt század közepén kialakult motorizált, önellátó utazási forma. Általában hetekig-hónapokig tartó utazást jelent, a kezdetekben főleg Afrika (és Ausztrália) területén, mint a klasszikus Kairo – Fokváros, 4x4 terepjáróval vagy teherautóval. Kb. a 60as évektől aztán elindult a szervezett, kereskedelmi formája is. Van néhány cég aki erre specializálódott utakat árul, én is egy ilyennel mentem. Ilyen cégek a Nomadtours, az OverlandingAfrica, és Dragoman, Gecko’s, Imaginative Travellers, ez utóbbi három már egy cégcsoport lett.

Egy bazi nagy, narancssárga, MAN márkájú átalakított kamionnal utaztam. Az alja profin kialakított raktér: a sátraknak, matracoknak, konyhának, székeknek, asztaloknak, víztartálynak, tartalék benzintanknak, szerszámoknak, homoklétráknak, és persze hátizsákjainknak. Felül pedig nagy ablakok és max 24 utas. A székek alatt saját lakattal zárható tárolóval az értékeknek. Hűtőláda, sokat volt használva...

A sátrak is erre a műfajra kifejlesztett, egyszerűen felállítható, nagyon strapabíró darabok (és vagy 25 kg mindegyik), szúnyoghálóval stb ellátva. Gyakorlatilag 4 ember simán el tudna aludni egyben, de ketten szokás használni őket. Alváshoz még jár egy kb 3-4 cm matrac is. A sátrakat mindenki maga állítja fel és bontja le reggel (és addig nincs reggeli, míg be nincs minden pakolva a truck-ba )

Kempingezés vagy a bozótban, teljesen nomád módon, mindenféle létesítmény nélkül; vagy kialakított campsite-okon ahol van zuhany, wc, kerítés, néha még bár és medence is. A biztonságra nagyon figyelnek mindenhol.

Az étkezés teljesen önellátó, pár naponta lehet bevásárolni, vizet, szeszt és snacket stb venni, ha éppen lakott területet érint az út. A kajavásárlás közösen összedobott kasszából történik, ez a travel „kitty”. Mi vittünk egy szakácsot, de kellett/lehetett segíteni, zöldséget pucolni, mosogatni, pakolni. Azon sok múlik, hogy az adott úton milyen a „személyzet”. Az első részben egy ultra jó fej (zimbabwei) szakácsunk volt, Inosz. Aki jól főzött és volt humora. Délben 3-4 féle saláta, reggelire tükörtojás, sült szalonna, esti tábortűzhöz még marshmallowt is szerzett az ausztráloknak sütögetni.. És minden este megköszönte a segítséget. Ünnepélyesen elmondta mi lesz a menü, majd a végén elhangzott a szokásos: And a the dessert is tea, coffee and Milooo  (ez utóbbi egy hideg/meleg, vízzel/tejjel készíthető instant ital, ami összetételt tekintve kb. maláta és kakaó) Ez utóbbi minden ausztrál útitársam nélkülözhetetlen takarmánya volt (a cider mellett). Sajnos a túra második szakaszán a szakácsunk elég gyenge volt, nem engedett segíteni, így sokkal kevesebb fajta és egyhangú kaját csinált. Saláta, gyümölcs véletlenül se, és gyakorlatilag a vacsorát kivéve szendvicset ettünk. Brrr

Ha már a „személyzetről” esett szó, ezen a túrán egy sofőr, egy szakács és egy guide utazott velünk. Félúton csere. Egy újabb és kevésbé profi/kedves/jó fej bandát kaptunk. Mindenki zimbabwei volt, a guide-ok elég jól beszéltek angolul, de valamilyen szinten mindenkivel lehetett kommunikálni. A guide mondta el minden nap az alap gyakorlati és elméleti tudnivalókat a programokról, illetve szervezte le, amit menet közben szervezni kellett. A szafarikon viszont külön helyi sofőr és/vagy guide volt (ezeken általában nyitott kis terepjárokkal mentünk, amikből jobban látni és könnyebb fotózni). Jellemzően a botswanaiak nem mondtak semmit azon kívül, hogy az ott egy zsiráf..stb. A zimbabwei, és dél-afrikai parkokban azonban nagyon képzett, profi guide-ok voltak, akik jól beszéltek angolul és rengeteg érdekes dolgot meséltek az állatokról, madarakról, növényekről…

Összesen csak 17-en voltunk, az útitársak egy kivételtől eltekintve ausztrál kenguruk voltak, és többnyire a 30 alatti korosztályból (volt 2 apuka is, akik lányukat illetve fiúkat hozták nyaralni). Hangosak, idétlenek és egyfolytában részegek vagy másnaposak voltak.. Szerencsére volt azért közöttük is egy-két használható arc. A túra első részére sajnos kifogtunk egy gyakorló pszichopata csajt is….sokat rontott a társaság közérzetén.

A napi rutin: reggel még sötétben, általában 4 és 5 között ébresztő, sátor lebont, bepakol, reggeli és indulás vagy szafarizni vagy a truck-kal a következő célhoz. Ebédidőben megáll a truck valahol, busibusi (toalett ügyek), ebédkészítés, aztán tovább. Az új táborhelyen sátrak felállít, aztán vagy program vagy vacsora főzés. Lakott területen csak annyi időre álltunk meg amennyi a bevásárláshoz elég, így gyakorlatilag internetezni lehetetlen volt (meg mondjuk amúgy is idegtépően lassú). Olyan szempontból is válogattam a különböző cégek különböző útjai között, hogy ha lehet a 3 hetet ne a truck-ban zötykölődve töltsem. Előre megadták kb. mikor mennyi idő az utazás, ezen kb. 55-60 óra volt a 3 hét alatt, de volt olyan 3 hetes út ahol 110-120 órát töltöttünk volna a kamionban.

Amit totál feleslegesen vittem az a Lonely Planet útikönyv, jó ha van olvasnivaló, inglisbukot lehet csereberélni is, de nem kell LP a túléléshez. Tudtam volna viszont egy állat- és madárhatározót használni. Volt mindenféle dugóhoz adapter és elosztó a kamionon, ezeket is feleslegesen cipeltem. Amit legtöbbet használtam azaz önfelfújó matrac volt, és a dry sack különböző méretben (eső, por), ami elengedhetetlen az a fejlámpa, ruhaszárító kötél, és saját lakat, meg egy jó távcső.…

 Annyi érdekessége még volt a túrának, hogy abszolút out of season voltunk. Ez az időszak a nyár, és egyben az esős évszak is. Így mivel sok a víz kevesebb/nehezebb állatot látni (ha szárazság van az itatók, víz köré gyűlnek). Viszont cserébe vannak mindenféle bébi állatok és kevesebb a turista.  Minden zöld, virágzik, még a Kalahári sivatag is. Szerencsére semmilyen programunkat nem zavarta meg az eső, vagy éjszaka zuhogott vagy amíg a truck-kal utaztunk..

Összefoglalva, ez egy relatíve költség-hatékony és nagyon kényelmes, valamint biztonságos módja az utazásnak. Minden profin leszervezve, így rövidebb idő alatt lehet egységnyi látnivalót abszolválni. Én azért elég sok hátrányát is találtam, az ember sajnos nem tudja útitársait megválogatni, és elég egy hülye a csapatban.. Ami nekem legjobban hiányzott, hogy alig van kontaktus a helyiekkel.. Nincs tömegközlekedésen buszozás, piacon melósokkal együtt evés stb. A program adott és feszített, és bár ettől hatékony, de egyéni érdeklődés kielégítésére nincs mód. Pedig az ember van ahol tovább maradna, vagy van ami kevésbé érdekli. Én biztos szívesen láttam volna egy helyi piacot..de ez például kimaradt.

Szóval én maradnék a kettesben, hátizsákkal műfajnál.. Remélem Papa idén ráér :-)

17.- 18. nap

Kruger Nemzeti Park. Az első vélemény nem változik a későbbiekben sem, nagyon profin megcsinált a hely, beleértve az utakat, táblákat, kemping helyeket és a vezetőket. És az állatok is profik:-)

Program szerint a bazi nagy narancssárga kamionnal kellene szafarira menni, mivel több mint 200 km-t kell megtenni egy nap alatt a Parkon belül, a következő táborig. Na ne. Így aztán upgrade-eljük magunkat nyitott terepjárókra, amikkel le lehet hajtani az aszfaltos főútról.. Nos nagyon megérte. Bár amikor egy hatalmas hím elefánt megtámadta tülkölve a jeepet, felmerült bennem a truckban biztonságosabb lenne, de mi nyertünk, addig dudáltunk, míg félre állt.

Két csúcspont volt, eddig láttunk mindent, kivéve leopárdot. Kevés is van belőle és annyira terepszínű, hogy igen nehéz észrevenni. Most sem mi vesszük észre, hanem egy (nagyon profi) zsiráf. Állt az út közepén, aztán megijedt a terepjárótól, elsétált, de feje mereven végig egy irányba nézett.. Mi meg lekezdtük nézni, mit néz a zsiráf. Ott volt a fűben a leopárd :-)

A másik egy csapat orrszarvú volt, ami még nem extra, de volt velük egy bébi. Hát ez volt a legesleges legcukibb, böködte a nem létező szarvával a felnőtteket, hogy fogócskázzanak vele.. Össze-vissza ugrált, szaladgált, mint egy kölyök kutya, van fotóm, amin mind a négy lába a levegőben van :-)

19. nap

Blyde River kanyon. Zöld, hatalmas kanyon, 26 kmhosszú, kb. 750-1200 méteres függőleges piros homokkő sziklafalakkal. Jól néz ki, de nem egy Colca-kanyon.. Megnézzük a God’s Window-t, de sajnos felhős, nem sokat látni. Illetve a Three Rondavels-nek nevezett 3 hatalmas kerek sziklát. Ezután Bourke Luck Potholes – szép, színes sziklák, csomó vízesés és itt felhő sincs az égen…

20. nap

Pilgrim’ Rest az utolsó látnivaló mielőtt visszaérünk a kiindulási helyre, a Pretória melletti táborba.

Pilgrim’ Rest egy aranyásó falu, 1873-tól ástak itt a festői Lowveld-völgyben. Ez eredeti falu gyakorlatilag egyedülálló módon fennmaradt, pedig az aranyásók mindent bádogból és fából építettek, arra gondolván, ha egyszer elfogy az arany, továbbállnak. Az arany azonban majdnem 100 évig kitartott… A guide egy órát adott rá, hogy megnézzük a falut.. ami semmire sem elég, illetve annyira felsétáltunk a temetőhöz a sátortársammal..
Némi lázadozás után maradhatunk még pár órát, nem rohantunk amúgy sehova.

A visszaút Pretóriáig csak a tilos megállni, emberrablás veszély táblák miatt volt érdekes. Még megálltunk néhány hekto szeszt venni a kenguruknak a búcsúbulira. Megitták.

21. nap

Takarítok néhány órát a totál másnapos (vagy még részeg) tinikenguruk után.. Olvasás, búcsú sör a medence parton, játék a kutyusokkal (van vagy 6, minden méret a német dogtól a beagle-ig), aztán irány a reptér :-(

15. nap

Great Zimbabwe Ruins, avagy a Nagy Zimbabwe Rom - világörökség. Innen kapta az ország a nevét, azt jelenti kőházak. A 11. századtól építették, az afrikai civilizáció legnagyobb kőből épült régészeti emléke. A sonák egykori királyságának fővárosa, és jelentős kereskedelmi központ volt, ahol aranyat, rezet, elefántcsontot és rabszolgákat, indiai szövetre, kínai porcelánra cseréltek. Hatalmas kőfalak, tégla formájú gránitdarabokból. Van erődnek nevezett rész, bazi nagy kerekded sziklatömbökre építve egy domb tetején. Az egyik oldalon van egy barlang jó akusztikával, amit itt mondasz, lehet hallani a völgyben is.

A Nagy karám egy brutál kőfallal körülkerített elliptikus rész, gyakorlatilag 7-9 méter magas, két párhuzamos gránitfal. Ezen belül van egy kb. 10 méter magas Kúp, elég rejtélyes egy torony, mert tömör és nyílás nincs rajta, fogalmuk sincs róla mi lehetett régen. Aztán van továbbá pár nyers téglaház és sárkunyhó, itt énekelnek és táncolnak is neked a helyiek, akár akarod akár nem.

Estére gyönyörű helyen táborozunk, egy koloniális villa kertjében, trópusi virágok, kilátás a tóra.. Muszáj kiülnünk a villa teraszára a naplementében egy koktélra, az egy kicsit furcsa, hogy szmokingos pincér szolgálja fel.

16. nap

Át a határon. Hosszú sorok először a zimbabwei oldalon. Itt kiderül, hogy bár 2 hetes vízumot kértünk, 1 hetet adtak néhányunknak, még mikor Botswanából átkeltünk a határon. Azaz a vízumunk egy napja lejárt, elvileg személyenként 100 usd a bünti – vagy összesen 100-ért meg lehet vesztegetni a határőrt. Megvesztegetjük. Aztán még sorba állunk pár órát a másik oldalon, hogy bejussunk Dél-Afrikába.

Táborhely egy Tshipise nevű helyen, semmi különös egy melegvizes forrást kivéve, így lehet pancsolni a meleg, forró és még forróbb medencékben.

11. – 12. nap

Új kamion, új csapat és néhány új útitárs. Irány a Hwange Nemzeti Park. Itt egy privát lodge mellett sátrazunk a bozótban. Délután elmegyünk megnézni egy rezervátumot, ahol a legveszélyeztetettebb ragadozók egyikének, a painted dog-nak (festett vagy afrikai vadkutya) megmentésével foglalkoznak. Meglehetősen hosszúlábú, nagy fülű, kutyaszerű állatok, barna, sárga, fehér, fekete és vörös, összevissza foltos bundával.

Falkákban élnek, a kölyköket közösen nevelik és gondoskodnak a sebesült és beteg társaikról is. Itt is a domináns pár a főnök, és a monogám alfapáron kívül egyetlen falkatag sem párosodhat. Nagyon hatékonyan vadásznak, kifárasztáson alapuló stratégiával. A falka kilométereken keresztül képes üldözni a zsákmányt, akár 55 km/h sebességgel, ahogy az áldozat elfárad, jól megeszik.. Otthon aztán a kölyköknek, betegeknek felöklendezik a félig megemésztett táplálékot.

Este aztán páratlan élményben van részünk.. Egy kis tó melletti leshelyről nézzük a sötétben az inni érkezett elefántcsordát. Vannak úgy 30-50 között, minden méret. Olyan közel jönnek, hogy nem férnek bele képbe (így aztán video készül róluk) és simán kiihatnák a poharamból a vodka-tonikot. Na ez az a pont, ahol az amúgy igen hangos kenguruk is néma csöndben vannak..csak az elefántokat és a tücsköket hallani. Később vezetők jönnek, hogy visszakísérjenek minket a pár száz méterre levő sátrakhoz, nem nagyon értjük, aztán csak annyit mondanak mindenki be a sátorba, no busibusi.. ja elindultak az oroszlánok vadászni...

Másnap egész napos vadles, közben hol esik az eső hol nem, de azért elég sok állattal, madárral találkozunk.

13. – 14. nap

Antelope Park, Gweru. Leg, leg, leg… A legszebb campsite, legkirályabb programok.. Mindenfélét lehet csinálni, lóháton zsiráfot, zebrát nézni, holdfényben elefántháton kirándulni, hajnalban gyalogos szafarira menni, kenuzni a folyón stb..És ugye ott vannak az oroszlánok, több mint 90-en. A Park lényege, hogy egy több lépcsős programon keresztül az ott született oroszlánokat alkalmassá tegyék, majd szabadon engedjék a vadonban. Vannak köztük, akik sohasem találkoznak emberrel, de vannak akiket kicsi koruktól emberekhez szoktatnak, ezek jelentik aztán a bevételt, amiből az első csoport nevelését finanszírozzák.  Úgyhogy én mentem mindenre, ami oroszlánokkal kapcsolatos. Sétáltam 6-8 hónapos oroszlán kölykökkel, nincs nyakörv, póráz stb, csak mentek együtt sétálni, a kb. 60 kg-os cicákkal :-) Ez a méret már elég lusta, még reggel sem pörögnek. Megnéztem, hogy esznek a nagyok (200-250 kg, heti 1x van kaja), vadászni tanulni vittünk nagyobbakat terepjáróval éjszaka, végignéztem a tenyésztő program különböző lépcsőit. Aztán sétáltattam még kisebb, 4 hónap körüli oroszlánokkal is.. Ez utóbbiak még nagyon játékosak és vicces, hogy úgy játszanak, másznak fára, birkóznak egymással, élesítik a körműket, mosdatják egymást, mint a házicicák :-)

9. – 10. nap

Határátkelés Zimbabwe, érkezés Victoria Falls városba. Csinos és hatalmas kemping, ahol egyszerre 4 Tök táborozik… Délután sétálni indulunk, lássuk a Zambézit.. Mivel gyönyörű idő van, napsütés ezerrel Bennel kettesben elindulunk megnézni a Viktória vízesést, (Mieke még itt marad napokig, ő ráér később is erre) jó döntés, mert másnap egész nap esik az eső. Esőerdő, a vízesés brutál és mindenütt szivárvány… vauuuu … szép nagyon. Este búcsúvacsora viharral, áramszünettel és vadkajával.. Kipróbálok mindent az antilop pástétomtól a kudu steakig, aztán még dobolunk, és nyilván meghallgatjuk a helyi jóst a jövőnkről is. Aztán még kis séta, még több eső és még több sör, így belülről is elázzunk. Hajnalban búcsút veszünk azoktól, akiknek a túra csak eddig tartott, mert vagy haza, vagy más irányba mennek. Sajnos a két legjobb fej útitársamat bukom ezzel, Mieke még 3 hónapig utazik és Ethiopiában fejezi be, Ben pedig hazamegy Sydneybe.

Mivel másnap esik az eső, mindenképp vizes program lesz. Én egész napos raftingra indulok a csapat adrenalin éhes tagjaival. 19 számozott rapid (persze van még egy csomó zúgó, ami annyira „könnyű” hogy nincs száma), 26 km, grade III- V.

Rövid biztonsági tájékoztató, leereszkedés a folyóhoz és máris egy nagy raftban találom magam a Zambézin. Megtanuljuk a vezényszavakat, előre, hátra, gyorsabban eddig ismerem. A bukj le az aljába és kapaszkodj, valamint a kezdjél imádkozni, az újdonság. Később kiderül, van amikor már csak ez a megoldás marad. Közben realizálom, hogy a vezetők itt is ugyanazokat a jelzéseket használják egymás között, amit Soca-án szokás. Az első rapid a 4. "Morning Glory" (a zimbabwei oldalról itt kezdődik a rafting) elég jó bemelegítés, rögtön grade IV., van hajó, ami rögtön borul. Mi ezt és a következőt (Stairway to Heaven grade V.) borulás nélkül abszolváljuk. Az látszik, hogy vezetői szempontból nem olyan technikás a folyó, de hatalmasak a hullámok és ha a rapid előtt nem sikerül a megfelelő pozícióba tenni a raftot, tuti a borulás (és vannak krokodilok). Ki is próbáljuk, a 7.nél, Gullivers Travels névre hallgat, grade V és a leghosszabb rapid, 750 méter. A kedves társak a hajóban, ahogy meglátják a zúgót abbahagyják az evezést :-), így persze rossz helyről indulunk és az első hullámnál borulunk, gyakorlatilag végig úszva tesszük meg a távot. Én legalább a hajóba kapaszkodva, lapát a másik kézben, de szomjas így sem vagyok a végére, nyeltem pár liter Zambézit.. Több egyszemélyes „mentő” kajak követi a nagy raftokat, ők segítenek a többieket és a lapátokat összegyűjteni. A 9. Commercial Suicide, ez grade VI, mi sétálunk, a hajók üresen mennek le, alul kihorgásszák őket.. Aztán én úszom még egyet, megint rossz irányból veszünk egy rapidot, a hajó nem borul, de engem egy hatalmas hullám szó szerint kimos a hajóból.. Király, fejemen a raft, 9 emberrel, de valahogy kimászom, az evező még meg van, berángatnak a hajóba, ennek eredmény 2 tenyérnyi kék folt.. A továbbiakat már ügyesen csináljuk, néha direkt úszunk, mert a víz melegebb, mint a levegő.. Aztán egy állítólag annyira könnyű rapidnál, hogy száma sincs, a raft végében ülőket mind kimossa egy hullám, a vezetőt is beleértve.. na ezen sokat nevetünk. A végén Hippo, a guide megkér, hogy cseréljünk helyet (a végében ülök), elkezd pakolni, én meg próbálom kormányozni a raftot..és vauuu egész jól sikerül egyenesben tartani.. Ez Hipponak is feltűnik kérdezi, hogy tanította-e ezt nekem valaki :-) Misiiiii :-) Aztán már csak a Batoka Gorge-ból kell kimászni, 250 m szintkülönbség, jó meredek, de végén kapunk sört.. Másnapi tanulságok: annak ellenére, hogy egész nap felhős volt az ég és esett az eső, sikerült megégnem, viszont a Zambézi elég tiszta lehet (a folyóról beszélek nem a sörről), mert a több liternek, amit megittam nincs semmi mellékhatása..

7. – 8. nap

Maunból egy jó hosszú utazás következett a Tökkel.. át a Kalahári sivatagon. Később aztán az út két oldalán ősi, kiszáradt sós tómedret látni (Makgadikgadi pan), simán holdbéli táj (Top Gear 2007). Meg hihetetlen mennyiségű szamarat. De tényleg minden 100 méterre átlag legalább egy szamár jut..gazdával vagy gazda nélkül, de sétafikálnak mindenhol… Állami program keretében kapják a farmerek ingyen és ötösével a szamarakat, aztán ezek jól elszaporodnak és jönnek-mennek az úton, te meg kerülgeted őket, mondhatni ez a természetes forgalomlassító. Ezen a szakaszon már megjelentek az út melletti elefántveszély táblák… vicces, egész addig amíg hmmm  meg nem láttam, hogy tényleg van elefánt az úton. Sétál.

Chobe folyó, nemzeti park. Sátorverés a kempingben, aztán irány a folyó, hajókirándulás naplementével és állatokkal. Sajnos a hajón is volt pár…nagyon részeg és hangos kenguru. A hajóra mindenki vihet magával innivalót, nos kedves útitársaim az egész nagy hűtőládát felhozták, és kiitták. Szerencsére azért minden állatot nem sikerült elriasztaniuk (bár dolgoztak rajta keményen) így láttunk vizilovat, krokodilt, varacskosmalacot, mindenféle antilopot, bivalyokat stb…

Másnap hajnali vadles, már annak aki nem másnapos és fel tud kelni reggel 4kor. Így utólag ez volt legszebb nemzeti park és legjobb vadles, a folyó miatt rengeteg állat, baobab fák.. Mindjárt kezdetnek egy hiéna család, aztán oroszlán anyuka két kamasszal vadászik a reggeli antilopra, kudu, varacskosdisznó, különféle antilopok, zsiráf, elefánt, zebra stb… szóval itt 2-3 óra alatt gyakorlatilag mindent láttunk…

Napközben pihi, mi be a városba, Bennel kávézni és sörözni egy gyönyörű folyóparti teraszon.

Este újabb vadlesre indulunk, most már teljes létszámban, és ha nem is annyival mint reggel, de még mindig jó sok állattal találkozunk. Aztán bozót kemping egy hatalmas fa alatt.. Este iszogatás a tábortűznél, ahol mint utóbb kiderült a sátortársam (Mieke) kicsit jobban belehúzott ..ezért aztán hajnalban arra ébredtem, hogy sikoltozik mellettem a sátorban. Klassz. Próbálom felébreszteni, mielőtt összeszalad a csapat, de olyan rémálma van, hogy előbb rám ugrik (na itt bennem is felmerült egy jó kis sikítás), csak aztán ébred fel.. Rávettem egy kis éjszakai busibusira, adunk az adrenalinnak, hátha megnyugszik hehe.. visszafekszünk, na erre nem elindulnak az oroszlánok vadászni.. félelmetes üvöltések, dobogó paták, antilopok menekülnek.. hát Mieke nem lett nyugodtabb így aztán én se aludtam.

Másnap újra át a parkon, irány Vic Falls.

4. – 5. – 6. nap

Okavango Delta. Az Okavango folyó Afrika 3. legnagyobb folyója, Angolából ered. A delta rész azért különleges mert ez a folyó sohasem éri el a tengert, ez egy szárazföldi delta ahol az egész folyó eltűnik a Kalahári sivatagban. Egy hatalmas patakokkal, tavakkal, mocsarakkal borított zöld de homokos, nagyon termékeny terület. A sok víz és zöldség pedig rengeteg állatot jelent. Pár órányi zötykölődés úttalan-utakon míg elérjük a „kikötőt”. Ez 15-20 kenut jelent a vízparton, ezekkel visznek a helyiek minket a delta déli részbe (NG32 szektor), ahol 3 napot töltünk egy bozót kempingben. A csónakok hagyományosan fatörzsből (Sausage Tree) kifaragott kenuformájú darabok, de újabban van műanyag kivitel is. A végében állva egy hosszú rúddal löködik előre. Egy csónakba 2 utas fér, plusz a hajtó. Voltak cargo csónakok is, ők hozták a sátrainkat, matracokat, konyhát, kaját stb.

A táborhely egy vízparti, kis irtás a bozótban, teljesen nomád körülmények. Fürdési lehetőség nincs, a wc egy földbe ásott lyuk. Onnan lehet tudni foglalt, hogy nincs az ásó a helyén.. Ez az első nomád táborunk, itt tanuljuk meg az alapszabályokat.. Változatos kifejezéseket használnak vezetőink a toalett ügyek intézésére a bozótban – marking territory, visiting friends and relatives stb – mi a helyi kifejezést vesszük át és használjuk a továbbiakban ez a BUSIBUSI. Az első szabály az éjszakai busibusi – elemlámpa kötelező, csak a sátortárssal együtt (rákérdeztem miért, állítólag kevésbé félsz), jól szétnézni, ha bármilyen élőlény szeme megcsillan, azonnal vissza a sátorba. Mivel az állatoktól nem választ el kerítés, az ember bármivel találkozhat az elefánttól a vízilovon keresztül az oroszlánig.. Ennek tudata természetesen fokozza az éjszakai ügyintézés hatékonyságát, vagy nem mész, vagy ha igen, nagyon gyorsan végzel…

A három nap programja nagyjából hasonló: lehet menni hajnalban és naplementében gyalogos állat lesre, főleg zebrák, zsiráfok, antilopok és érdekes madarak, el lehet gyalogolni az egy óra járásra levő faluba, megnézni, hogy élnek a helyiek, lehet nézni mokoróból a sok-sok vízilovat. Napközben túl meleg van bármihez, így a fák árnyékában olvasunk, beszélgetünk vagy fürdünk a vízben (a helyiek felügyeletével szigorúan, akik arra vigyáznak nehogy azonos  kádat tavat válasszunk egy vízilóval) vagy kipróbáljuk hogy kell a mokorót hajtani.. Segítünk Inosznak főzni. Utolsó este a betépett helyiek csinálnak nekünk zenés táncos műsort a tűz körül, cserébe az (persze aznap sem józan) ausztrálok énekelnek nekik néhány karácsonyi dalt :-)

Aztán harmadnap visszaevezünk a kiindulási helyre, zötykölődünk és visszaérünk Maunba. Én az egyik ausztrál fiúval, Bennel akartam lóhátról állatokat nézni, de az egyik lovat megmarta egy kígyó, így mi is csatlakozunk azokhoz akik a levegőből is megnézik a deltát. A kisgépek 6 személyesek, annyiban szerencsém volt, hogy a két pilóta közül azt választottam, amelyik nem tegnap jött Dél-Afrikából, ahol akrobata műrepülő volt.. Bár 45 percet repülve sem látja az ember az egészet akkora terület (15.000 km²), fentről nézve is gyönyörű a deltavidék, hordákban látni elefántot és vízilovat, zsiráfot, bivalyt, és még sok mást..

1. nap

Tuleletem a repulo utat, 10 orat ultem egy tudobeteg no mellett. Aztan egy ora alatt eljutottam a taborhelyre, valahova Pretoria melle.. Innentol: ittam sort, jatszottam a kutyakkal, ismerkedtem az utitarsakkal, ittam sort.

17-en vagyunk, ebbol 6 pasi. Gyakorlatilag mindenki erszenyes kiveve a satortarsamat. O 37 eve Angliaban holland. Es ket unokaja van. Szerencsere o jo fej, a legtobb kenguru lany viszont formatlan (es vihogo) torzszulott.. Konkretan a Nagyi jobb formaban van mint ok :-)

2. nap

Utaztunk a jarmuvel. Narancssarga, MAN tipusu teherauto, Pampkin (pumpkin, TÖK vagy Cucurbita Pepo) nevre hallgat mostantol. Van egy sofor, egy guide, egy szakacs. Ez utobbi a leghasznalhatobb arc, szerencsere. Egesz nap gyurtuk a truck-kal, a legerdekesebb az tehen volt, akivel egy benzinkutnal talalkoztunk. Egy utanfuton utazott eskuvore. De sajnos nem vendegnek...

3. nap

Khama Rhino Sancturary, a nevebol kovetkezik hogy surun lathato orrszarvu veszely tabla a parkban. Itt taboroztunk, aztan reggel elmentunk megnezni eloben is, amit a tablakon lattunk. Tenyleg volt feher orrszarvubol minden meret es egy csomo mas allat is.. Ezzel jol elvoltunk reggel 6tol-8ig, majd ujabb hosszas utazas a Tökkel Maunig. Mivel most napokig fatorzsbol vajt kenuban nyomjuk az Okavango deltaban es semmi civilizacio nem lesz, intezzuk a bevasarlast, aztan tabor veres a varos mellett. Ha tuleltem a krokodilokat, vizilovakat es az utitarsakat jelentkezem...

 5. nap

Visszamentem.

   0.      nap

Már itthonról, ékezetekkel...

8. nap

Gyakorlatilag elértük, hogy már csak az életben maradáshoz szükséges minimumot töltjük alvással... Így a reggeli futás érdeklődés hiányában elmaradt, helyette le a partra mert ez az utolsó nap a bícsen...Délben a szokásos sör, nekem utána alvás internet kombo. Vacsora nosztalgikusan belga kitesurf kiválogatott tagjaival ugyanabban az étteremben ahol megismerkedtünk..

9. nap

Végre kirándulunk! Nem volt könnyű, de csak elintéztük, hogy eljussunk egy másik szigetre is a rendelkezésre álló 10-ből.. Korán reggel reptér és ici-pici légcsavaros 18 fős családias repülő.. (megjegyzem naponta 6x hallottuk ez egy nemzetközi repülőtér, miközben gyalog sétáltunk ki a géphez, minden átvilágítás nélkül..vicces volt) Vidám, lelkes pilótabácsik zökkenőmentesen átvittek minket Santiagora és megkérdezték mikor végzünk, maradjunk nyugodtan, megvárnak :-) Santiago a legnagyobb sziget, kicsit minden van rajta ami a többin (homokos strand, de zöld vulkanikus hegyek, kráterek is) és itt a főváros Praia is. Az óvárost Platónak hívják, elég csinos, és végre voltunk rendes afrikai piacon is. Innen egy újabb városba mentünk tovább Assomada-ba, aztán láttunk picike botanikus kertet. Ezen részen már a táj is más volt. Kiugró sziklák, kráterek, és zöld minden. A legszimpatikusabbnak mondjuk a családi rum lepárló tűnt, jól eldugva egy domboldalon.. Ebédelni vagy 1600 méteren ettünk, ahol csak 18 fok volt, furcsa volt fázni. Délután az egyetlen világörökség jelöltet néztük meg, Cidade Velha-t 1462-ben alapították, alapvetően rabszolgapályaudvarként funkcionált, amíg a sok kalóztámadás miatt át nem költöztették a bizniszt Praia-ba. A tengerre néző hatalmas kanyon gyakorlatilag természetes börtön volt a rabszolgáknak, persze biztos ami biztos, húztak egy erődöt is fölé a sziklára. Az egész kirándulás rendben volt, kivéve az idóta idegenvezetőt aki brutál hangerővel üvöltözött el minden mondatot (kb félóra szólt csak a kukoricáról jajjj) három nyelven (angol, francia, spanyol), én önismeretről téve bizonyságot zenét hallgattam inkább (különben a tettlegesség is felmerül). Ezt mondjuk kompenzálták a pilótabácsik, visszafelé még viccesebb volt, az elsőtiszt jött hátra, hogy elmondja angolul hol az öv stb.. mire néhány utitárs mondta cseszki, cseszki, erre elmondta csehszlovákul is a kedvükért :-) Amúgy kb a pilótafülkében ültünk, simán megveregethettük volna a vállukat.

Este pakolás, búcsúvacsora a Creolban, hal meg rák, aztán még néhány ital szokásos társaságunkkal a Cabo Verde, meg Blu Bar immár otthonos környeztében. Ez utóbbi helyen előzene mellett belga barátaink olyan táncos showval szórakoztatták a nagyérdeműt, hogy ingyen italokra is szert tehettünk.. És még arra is rávettem Zost a gyönyörűséges fekete fiút, hogy doboljon nekünk :-)))

Sajnos másnapra már csak a hazarepülés maradt, az is jelentős késéssel, igaz csak egyszer tankoltak úgy a gépbe kerozint, hogy benne ültünk..pedig már kezdtük megszokni.

Ildikével egy dologban biztosan megegyezett a véleményünk - vissza akarunk menni. Ha lehet már holnap.

5. nap

Meg a turan kineztem egy helyett ahol ket nagy sivatagi homokdune mellett akkorak a hullamok, hogy komoly hullamlovasok toljak.. Gondoltam megnezem, reggel futas a homokban a parton..Oda meg csak csak, de vissza mar tobbet setaltam, mint szaladtam. Volt vagy 10 km, lehetett valasztani a nedves vagy szaraz mely homok kozott.. Aztan bics. A nap erdekessege az volt hogy teljes terero fogyatkozas allt be, semmilyen mobil szolgaltato nem mukodott, de legalabb net sem volt. Ami nem lett volna baj, ha mi nem eppen Sao Vincent-re, egy masik szigetre probaltunk volna repjegyet szerezni, turat szervezni..Delutan Ildike is megkereste a homokduneket es csinalt naplementes kepeket arrol, amirol en napfelkelteset :-)

6.nap

Szokasos reggeli futas, bics, utazas szervezes, persze nem jott ossze, hogy leessunk a turistacsapasrol, mert nem volt visszajaratra hely, ehelyett Santiagora megyunk Praia-t nezni majd penteken.. Az se rossz, de jobb lett volna turistak nelkul turazni.. Este elmentunk egy utitars parral vacsorazni, ok az egyetlen akikkel egy hotelben nyomjuk es nagyon komoly csapat. A lany magyar olaszorszagban dolgozik, a pasi olasz o meg magyarorszagon... hat nagyon viccesek. Ugy jottek nyaralni, hogy a negyedik talalka volt mikor a gepre ferihegyen felszalltak..Termeszetesen olasz etterembe mentunk es sokat nevettunk :-) Aztan meg a kozeli barba, ahol meg nehany magyarral ittunk addig ameddig a belga kite-os csapat megerkezett..akik kozul az egyikkel meglatogattuk a helyi Pirates diszkot, ez utobbi mondjuk felejtheto...

7. nap

Csak, hogy legyen valami izgalom is amirol irok..Hajnali 6kor (kb 3 ora alvas utan...) egy feka pasi felmaszott az elso emeleti szobank erkelyere, be a szobaba, Ildike arra ebredt hogy nagy feka van bent es matat... Ildike orditott mint sakal, feka elmenekult, elvitte az amugy tok ures egyik ovtaskankat az asztalrol.. Semmi nem volt benne, egy koszos pzs-n es a szefkulcson kivul...Mi meg szobafogsagban orizhettuk a szefet, mert benne volt mindenunk, a kulcs egy bunozonel, aztan jott a rendorseg, jott a szefhez masik kulcs, atkoltoztunk masik szobaba, mentunk a helyi rendorsegre, ahol lett aki tud irni, meg aki beszel angolul. Nyomoznak, ami itt kb annyit jelent a szemelyleiras alapjan szerintem bevisznek mindenkit..Es ittunk a parton egy sort a nagy ijedtsegre...Este kompenzaltunk, Ildike a belga kite surf, en angol expatriota tarsasagban (es en focimeccset is lattam beee)

Probalom folytatni, tegnap persze menetkozben behalt a net ahogy kell.. no stress

3. nap

Vagyis iden az elso... Hat sokat nem porogtunk, Ildike legalabb setalt kicsit...en labadoztam, de ezzel egyutt is soha rosszabb szilveszterunk ne legyen :-)

4. nap

Reggel homokfutas, aztan indult a szigettura. Ez az egyetlen program amire befizettunk, de mondjuk igy utolag jo dontes volt.. Szep helyeken jartunk es vicces is volt. Ez utobbi a nagyon remes csaladnak volt koszonheto, en elbol tippeltem, hogy papa milyen mezben lesz..olasz foci csapat,mondjuk Milan es es megjelent AC Milan mezben...nem kicsit rohogtunk. Amugy Petike,Jozsi es Anyus teljesen jol mukodo csalad, csak ugye a kornyezetet viselik meg kisse...annyira, hogy minden utitars kulon elnevezte oket, a legjobban az olimpikonok teccett :-))

A tura amugy kis busszal nyomta, eloszor Murdeira ahol szepek es nagyok a hullamok, aztan Palmeira, ami kikoto varos, pici es csinos. Es itt volt az egyik flash :-) vettem maszkot (nem helyi, dogon es Malibol valo, nagyon szep) hosszas es gyonyoru alkudozas utan (mindenki bevetett mindent amit tudott, de tenyleg, en meg azt is, hogy tudom honnan valo es ott mennyiert vettem ilyeneket), a fiu utanam jott a buszhoz, visszavitt a boltba, odaadta a cuccot es meg ket puszit is kaptam, a sziget masodik legszebb pasijatol...vauuuu...mar ezert megerte :-) Utana tovabb alltunk a parton Buraconaba ahol tenyleg brutalis hullmok csapnak ki a partra, szep, de veszelyes is, akit berant nem jon ki elve..neztunk helyi horgaszt aki kek pottyos, piros halakat fogott..aztan lattunk a sivatagos reszen delibabot, a fovarosat a szigetnek es ebedeltunk nagyon kiraly 4 fogasos halas menut. A vegen Salinast neztuk meg, ami egy volt vulkani krater es jelenleg is soleparlo... a sos vizben olyan furdeni mint a Holt tengerben, lebegtunk es kibeszeltuk az utitarsakkal a nagyon remes csaladot..Este olasz etterem, szuper kaja, extra buta de csinos felszolgalo lany de vigasztalodtunk ket nagyon jo fej, helyes belga kite surf-os fiu tarsasagaval :-)

1. nap

17. nap

Kovalam. Leegetem, sutott a nap. Tenger, reggel ellenorzes mit fogtak a halaszok, ez fontos, mert ezt eszem majd este, aztan hullamokban ugral, sorozik valamint alkudozni segit utitarsainak. Itt azert meglatszott a rutin meg az evek (bar en megint nem vettem semmit)..Este bucsu vacsora, konnyes szemekkel neztem a langusztamat :-)

18. nap

Megkezdodott a maratoni (nekem 36 oras, a tobbieknek 41 oras mert Becsbol meg repulnek) hazautazas. Sajnos a belfoldi repjegyekkel nem csillogtatta meg szervezokepesseget az iroda... Reggel 5-kor felkelve du fel4kor voltunk Bombayben (ket belfoldi repulo ut, azzal a nem elhanyagolhato veszellyel, hogy a csomagok masfele kirandulnak mint gazdaik) es innen ejjel fel 1kor indulunk Becsbe. Mindenestre ettunk meg egyszer nagyon finomat, a tobbiek tovabb vasaroltak (elkepeszto mennyisegu cuccal mennek haza nehanyan :-) es lassan jonnek a riksak, hogy a repterre induljunk...Ha minden jol megy, holnap mar epithetek hoembert :-) 

15. nap

A szokasos delelotti buszozassal kiveteles gyorsasaggal (4 ora alatt 240 km) elertuk a legdelibb csucsket Indianak Kanyakumarit, ahol a 3 tenger talakozik (Arab-tenger, Indiai ocean, Bengali-obol). A talakozas jelentem latszik, olyan a tenger mint turmixgepben lenne viz.. Nagy hullamok, ezekben sok ezer indiai zarandok furdozik, imadkozik. Termeszetesen szakadt az eso. Nagyon. Van meg itt egy templom, meg az emlekmu ahol Gandhi hamvait tartoltak. Ezen kivul kb 1000-es nagysagrendben bizbasz arus..A vilag legkeptelenebb giccseit probaljak nagyon ugyesen az emberre sozni. Megjegyzem a csapatban en vagyok az egyetlen, akinek eddig a csomagja csokkent es nem nott, tobben mar pot borondoket szereztek be. Szokasos tengeriherkentyu vacsora utan, vegre egy normalis szallodaban aludtunk, hurra :-)

16. nap

Ma delelott a lassu buszozast adtuk elo (4 ora 120 km), de vegul elertunk Kovalam-ba, a tengerpartra. A sok esonek amugy meg lett az eredmenye, egesz del-India ar- es belviz sujtotta terulet, vegig elontott hazak, utcak mellett jottunk el. Orulhettunk, hogy meg egyaltalan jarhato volt az ut. Pedig ez most szaraz evszak (annyira, hogy a tura elotti megbeszelesen elhangzott, esokabat az felesleges, ne hozzunk). Utkozben megalltunk megnezni egy gyonyoru fabol keszult kiralyi palotat, tenyleg tudtak elni ezek a maharadzsak na.. Kovalam hires bicselo hely. Elsore csalodas volt, pocsek szallas (a turavezeto internetes kepek alapjan foglalta, hiba volt), brutal szemettenger kozepen, fekete homokos strand, aggressziv arusok... Mostanra javult a helyzet, atcuccoltunk egy masik szallodaba, ettunk finom halat, ittunk sor, es persze eljott az ideje a kovetkezo ajurvedikus masszazsnak is..

13. nap

Periyar Nemzeti Park - indulas reggel 5.30-kor, nyitott terepjarokkal. Mar a jeepbol lattunk mi is nehany allatot, malabari orias mokust (bohom nagy, vagy felmeteres es fekete, hosszu farku), meg fekete majmokat (megjegyzem a vezeto elefantot is latott, de lehet, hogy o kapott a vacsora melle szeszt is). Egyebkent lakik meg itt bivaly, vaddiszno, tigris (a maradek 42 darabbol), antilop stb.. Aztan reggeli a parkban es nekunk indulas az 5 oras dzsungel turara (a csapat fele konnyitett turara indult, utobb kiderult szerencsere). Itt hamar kiderult, hogy a turista legfobb fegyvere a kilos kiszerelesu NaCl, es legveresebb ragadozo az erdoben a pioca. Az evszaknak nem megfelelo idojaras miatt esett az eso, pioca meg lett millioszam. Elkepzelhetetlen mennyiseget szedtunk le a ciponkrol. Meg jo, hogy at kellett gazolni nehany patakon mert a vizes cipon jobban tapadt a so. Cserebe lattunk nehany vadon elo elefantot meg tovabbi mokusokat... Vegul le kellett roviditeni a turat, a tarsasag fele igy is ugy nezett ki, mire kiertunk a dzsungelbol, mint aki tamil partizanokkal keveredett tuzharcba, tenyernyi veres foltok a ruhan (profin gatolt veralvadas).. Haza uton aztan kiderult, milyen jo szeme van a jeep vezetoknek, meglattak menetkozben mindent, gyikot, pokot, skorpiot..

14. nap

Szokasos delelotti buszozas, kozben teglagyar nezessel. Aztan megerkeztunk Tamil Nadu tartomanyba (ez az otodik tartomany ahol jarunk), Madurai-ba. Ez del-india legnagyobb varosa es hindu zarandokhely. Lattuk a kiralyi palotat, ez ugyan fel van ujitva, de nekem nem jott be. A varosban talalhato 6 hektaros templomvaros (XIII-XVI sz-ban epult) viszont klassz, ezrevel latogatjak a zarandokok, tenyleg elkepesztoen neznek ki fekete, kek, meg narancssarga ruhakban a ferfiak.. A templomvaros tornyai nagyon kulonlegesek, a szivarvany minden szineben pompazo sok ezer szobor disziti oket..annyira giccses, hogy mar jo. Mi is sorban alltunk a sok szaz felmeztelen tamil pasival, mezitlab, mi oket fenykepeztuk, ok meg minket :-) Amugy ez a fenykepezkedes mania itt tenyleg vicces. Ha csinal az ember valakirol fotot, az nagy megtiszteltetes, minimum megkoszonik, de neha ajandekot is adnak... A varosban amugy a tomegnel csak a por nagyobb, a szallas meg meg eros idegzetueknek is kihivas. Gyanitom ma este az utolso kortyok is elfogynak a hazai szeszipari termekekbol..

11. nap

Elkezdodott a rendes videki del-India tura. Reggel buszozas 4-5 orat, aztan egesz delutan turazas. A buszozashoz van egy sajat kisbuszunk, szerintem egesz jo soforrel (en az ismert okok miatt, elol mellette ulok), es a szembejovok se vezetnek rosszul, mert egyszer sem utkoztunk ossze senkivel a szerpentinen. Pedig.. Mondjuk en jol szorakoztam a mogottem sikoltozo utitarsakon. Es mar jobban ertem az indiai busz baleseteket is.

Aztan sok-sok kanyar utan megerkeztunk Munnarba, ahol vilag legmagasabban fekvo tea ultetvenyei vannak (1600 m)... Brutal zold, dimbes dombos terepasztal az egesz taj, tenyleg csodalatos. Voltunk muzeumban, meg (Tata) tea gyarban, aztan pedig jo nagy seta kovetkezett az ultetvenyek kozott. Igaz nem sutott a nap, de igy is elkepeszto volt az egesz.

12. nap

Ujabb 4 ora busszal a szerpentinen, Kumily-ig, innen lehet majd bejutni a Periyar nemzeti parkba. Eloszor elfoglaltuk az eddigi legkoszosabb szallasunkat, ahol kb evek ota nem takaritottak, a reszletekrol nem irnek. Meg a hatizsakomat sem volt kedvem lerakni a foldre. Klassz mert itt ket ejszakat maradunk. Aztan meg ebed elott elmentunk elefantolni a dzsungelbe, mint gyomor pihenteto program. Nagyon szep fanik voltak. Es eleg jol beszelt az egyik mahut (gondozo, idomar) angolul, csomo erdekes dolgot mondott. Pl hogy a bika azert nem porog most, mert parzasi idoszak van es haaat ilyenkor nem a munkan jar az esze.. Meg hogy az anya 22 honapot terhes a lany bebivel, a fiuval meg 24 honapot. Az elefantokat az elso 3 evben tanitjak a nyelvekre, ezek itt beszelnek hindit, angolt es a helyi malayalamot...Es neha a dzsungelben elo vad elefantok is bejonnek csajozni hozzajuk.. Egyebkent a tavalyi laosziakhoz kepest ezek nagyon jo allapotban levo, csinos allatok voltak. Ebed utan felmasztunk egy bio fuszerultetvenyt megnezni. Ez gyakorlatilag nem kulonbozik a dzsungeltol, de aki tudja mit kell latni az eszreveszi a sok borsot, kardamomot, gyombert, vaniliat, fahejat stb.. Mert amugy osszevissza nonek a tobbi noveny kozott. Kavet is termelnek, eleg kulonleges mert 13 euroert adnak el felkilo nyers kavebabot Nemetorszagba. De ott porkoles utan mar 55 euro. Ja es hatalmas pokok is voltak (Szanyonak termeszetesen keszultek fotok). En aztan busz helyett a szobatarssal visszasetaltam a varosba, mert mar mozgashianyunk volt...

Holnap hajnali fel 6kor indulunk dzsungel turara (vegre), aztan kovetkezo reggel tovabb kanyargunk Madurai-ba, legkozelebb mar valoszinuleg onnan irok..

10. nap

Tegnap megtalaltuk a sort. A hibat ott kovettuk el, hogy enni is kertunk. Negyen. Jo oranyi varakozas utan, kihoztak 3 adag kajat, majd a pincer mondja a negyedik csajnak - fish finish. Mondjuk osszedobtuk a vacsorajat, de...

Kerala backwaters - amit nem nagyon tudnek magyaritani, tobb mint 900 km vizi ut, csatornak, folyok, tavak, kozte pici falvak, furcsa megelhetessel - palma csapolas, a nedubol illegalis palmasor erjesztes, megkostoltam persze, meg lehet inni, de nem lesz a kedvencem, kagylo gyujtes, az ehetoreszbol kaja lesz a hejat osszegyujtik, megy a meszegetobe, kokuszdio hejbol rohasztas utan a rostokbol fonnak kotelet.. Ez itt a fo attrakcio, mar ami a termeszeti szepsegeket illeti, de nem volt szerencsenk. Egesz nap borult ido, neha cseppego eso, olyan para hogy homalyosan lehetet latni..Azert lattam sok jegmadarat, gemet, kocsagot stb.. Ebed a szokasos palmafa level tanyeron. Delutan a nagy csonak helyett kis kenukban folytattuk. Talalkoztunk egy falusi asszonyokat szallito csonakkal, voltak vagy harmincan, annyira nevettek rajtunk, hogy majdnem kiestek a csonakbol :-) Amugy is vicces, hogy itt minden sapadt arcu cimlaplanynak erezheti magat, mert az indiaiak kb ugyanannyi fotot csinalnak rolunk, mint mi roluk...telefon, digitalis kamera, video, lepten nyomon megallitanak es kozben nagyon jol szorakoznak (ok is) :-)

9. nap

Cochin-ban nezelodtunk. A parton hatalmas kinai halaszhalokkal fognak halat, A parthoz epitett molo vegerol engedik a vizbe a bazi nagy (tuti tobb 100 m2es) halokat, varjak mig odausznak a sok halak, aztan kiemelik. Ehhez kellenek vagy hatan, meg persze par turista, mint segitseg es plusz bevetel, ha a hal nem lenne eleg... Legregebbi kereszteny templom Indiaban, ebben volt Vasco de Gama sirja is. Zsido varosresz, 1560 korul epult zsinagogaval, de zsidok elnek itt gyakorlatilag a jeruzsalemi temolom lerombolasa ota. Portugalok altal a maharadzsaknak epitett palota, gyonyoru freskokkal, Ramajana es Mahabharata sztorikkal. Ami vicces, hogy ahogy setal az ember lat mindent, szuz mariat, david csillagot, visnut nyolc kezzel, sarlo-kalapacsot (mert Kerala kommunista allam)..Amugy ravettem a Szobatarsat, hogy terjunk le turista csapasrol (vegre), nagyon erdekes dolgokat lattunk es vegre jot setaltunk.. meg ebedeltunk a helyi melosokkal. 160 forintert, korlatlan fogyasztas (nehezen sikerult lebeszelni oket a tanyer folyamatos megpakolasarol) es finom is volt. Este kultur program volt, szinhaz. Kathakali. Igazabol tanc szinhaz, ahol brutal jo maszkokban, ruhakban, agyon sminkelve mutogatjak, grimaszoljak el a hindu torteneteket, zenevel, eneklo meselovel. Lehetett erteni a sztorit es a jo gyozott :-) 

8. nap

Erdekes dolog hajnal fel3-kor kelni, igy megtudtuk milyen hangja van a patkanynak amikor elkapja egy kutya..aztan almosan kibotorkaltunk a tengerparton a buszig es irany a repter... Persze vegul tobb mint ket ora kesessel de valahogy elvergodtunk (marmint eloszor visszarepultunk Bombay-be, es onnan ujra delnek) Cochin-ba..Erdekes helynek tunik, volt protugal, holland es angol gyarmat is, majd holnap jobban megnezzuk. Itt is a tengeriherkentyuk szenzonja van...nyamnyam...de mivel ma kaptak fizetest nincs sor, az osszefuggest nem ertem, csak szomjas vagyok...